Jámbor Gyula

Sok évvel ezelőtt meglepődtem, amikor Japánról szóló tévéhíradókban szájuk elé illesztett maszkkal férfiakat, nőket mutattak az utcán, meg a tömegközlekedési eszközökre tülekedés közben télen, influenzajárvány idején.

Hallottam, meg láttam is (volt képük hozzá) az egyik tévéműsorban, hogy Trump amerikai elnök fogadást adott az egyetemi bajnokságot nyert futballcsapat tiszteletére. (Valószínűleg az amerikai foci, nálunk rögbiként ismert sportágról van szó. Ha mégsem, akkor elnézést kérek.)

Ma január 18-át mutat a naptár, és Romániának még nincs 2019. évi költségvetése. Vagyis nem tudni, melyik felsőbb vagy alsóbb szintű intézmény, szervezet mennyi pénzből gazdálkodhat ebben az esztendőben, következőképpen tervezni sem képes, pénzügyi szempontból tehát meglehetősen nagy a fejetlenség.

Szóvá tettük már más alkalommal, még az Unió Tanácsa elnökségének átvétele előtt, hogy Románia rosszkor került sorra, mert a kontinens jó részének komoly gondok elé kell néznie az év első felében.

Életének 61. évében Réthy Emese az örökkévalóságba távozott. Ha van ilyen. Nem tudom, mit gondolt, hitt erről, noha egy ideig munkatársak voltunk, ilyen témákról, emlékezetem szerint, soha nem beszélgettünk.

A január 15., keddi nap rengeteg, bennünket közvetlenül érintő témát kínál a kommentátornak. Hétfőn este ugyanis Strasbourgban, Európa egyik fővárosában újabb lépés történt afelé, hogy Románia átvegye az Európai Unió Tanácsának a soros (tulajdonképpen január elsején életbe lépett) elnökségét, tegnap pedig a román miniszterelnök az Európai Parlament előtt mutatta be elképzeléseit, programját az EU következő fél esztendejéről.

„Az elmúlt 25 évben az RMDSZ különböző szintű rendezvényein szinte szállóigévé vált egy mondat: Kell egy könyv.

Hivatalosan ugyan Románia 2019. január első napjától vette át az Európai Tanács soros féléves elnökségét, az ünnepélyes külsőségek közötti beiktatásra azonban csak január 10-én, csütörtökön este került sor Bukarestben, a Román Atheneumban, ahol az Unió nagyjai, meg a román miniszterelnök, a parlamenti szenátus elnöke, az alsóházi vezető (helyettese) és államfő beszédeket mondtak, hangversenyen feszengtek (a programban Enescu-rapszódia és Beethoven IX. szimfóniája szerepelt), majd a meghívottak díszvacsorán vettek részt a volt királyi palotában.

Tegnap este Bukarestben, a Román Atheneum termében válogatott közönség előtt megtartott, beszédekkel bevezetett koncerttel úgymond hivatalosan is beiktatták Romániát az Európai Tanács elnöki funkciójába, bár a kétnapos rendezvény ma, pénteken is folytatódik, leginkább hivatalos megbeszélésekkel.

Egy ismerőstől már jó néhányszor hallottam, miután különböző nem kívánatos dolgok estek meg vele, hogy „ilyesmi is csak velem történhet”. Arra véletlenül sem gondolt, hogy az esetek legalább egy részéhez magának is megvan a köze és hozzájárulása.

Jóformán meg sem melegedett új-régi posztján Románia oktatásügyi minisztere, már új tanügyi törvényt kezdeményez.
Ecaterina Andronescu asszony tavaly november közepe óta tölti be a tisztséget, miután korábban már kétszer, 2001–2003-ban és 2012-ben volt tanügyminiszter, és noha több „reformot” kezdeményezett, egyszer sem volt sikeres.

Vasárnap este „egész úton hazafelé azon gondolkodám”, mit fogok mondani (igazoltan távolmaradt) nejemnek, amikor megkérdezi: miről szólt, milyen volt az előadás?

Három napja, január harmadikán szokásos munkarendem szerint fél tíz körül leültem a számítógép elé, másnapi cikkemet megírandó.

A hazai belpolitika 2019-es eszendeje ott indult, ahol a tavalyi év abbamaradt: a nagyfokú feszültségek jegyében. Az előzmények ismeretében az lett volna a meglepetés, ha másként alakul a helyzet.

Az emberiség nagyobbik része, hála a sorsnak, megátalkodott, javíthatatlan optimista: hiszi, de legalábbis hinni akarja, hogy egy új esztendő jobb lesz az előzőnél.