Puskel Péter

Ha egy cseppet elmélyedünk régiónk múltjában, megdöbbenéssel tapasztalhatjuk, hogy szinte egyetlen nemzedék sem szabadult meg a maga korában súlyos veszélyt jelentő pusztító járványoktól.

Minden város életében vannak stagnálási és felfelé ívelő időszakok. Ezeket a hétköznapi gondjaival bajlódó egyszerű polgár is számon tartja.

Jókora vargabetűvel került hozzám a világhálón egy levél. A szibériai Krasznojarszk városából egy Mihail nevű illető küldte el Yurij keresztnevű ismerőséhez, kollégájához (?), feltehetően Moszkvába.

Vannak időszakok, mikor egy-egy kisebb vagy nagyobb közösség életében kiemelkedő szerepet betöltött személyiség élete ismét a figyelem homlokterébe kerül. Ez történik mostanság a Neuman családdal.

Barátom érdeklődik, hogyan telnek a napjaim. Már, amikor itthon vagy – jegyzi meg.

Eltávozott az élők sorából az egyik legnagyobb aradi matematikus. Egy kiváló értelmiségieket adó aradi család legkiemelkedőbb személyisége.

Hétfő délután többedmagammal beléptem az UTA új szentélyébe. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy közönnyel vegyes kíváncsiság hajtott.

Politikusaink egy része teljesen hülyének nézi a választópolgárokat. Hangsúlyozom: a polgárokat, merthogy nálunk ezt a kifejezést teljesen mellőzik a korifeusok.

Fura dolgok történnek a közéletben, miközben naponta arra figyelünk, változik-e a járványhelyzet, pislog-e némi fény az alagút végén. Egyelőre, sajnos, nem sok reménnyel kecsegtet a hazai helyzet.

Rég nem volt ilyen önfeledt népünnepély Arad belvárosában, mint vasárnap este. Szurkolók százai több órán adtak hangot örömüknek az UTA feljutását ünnepelve. 

Ki gondolta volna tavaly ilyenkor, hogy ennyire rendkívüli, egész eddigi életünket, szokásainkat a feje tetejére állító esztendő lesz az idei?!

Csendben, a mozgásterünket pár hónapja gúzsbakötő járványveszély intéseire figyelve, elsiklott fölöttünk egy olyan esemény, amely máskor, normális körülmények között, feltétlen említést érdemelt volna.

Nem mondok újat azzal, hogy napjainkban a vízcsapból is a koronavírus okozta új világjárvány csöpög. Magam is, ideig-óráig rabja voltam a nagyon is időszerű témának, amelyről (nem ok nélkül) azt állítják a nagyokosok, hogy valamitől félnie kell az emberiségnek ebben a gyökereitől, erkölcseitől elrugaszkodott világban, mikor senki sem tudja biztosan, mit hoz a holnap.

Vasárnap reneszánszát élte a Maros-parti sétány. A szobafogságban eltöltött hetek után elemi erővel kívánta az ember a friss levegőt, a fák dús lombjainak vakító zöldjét, a méltóságteljesen hömpölygő folyót.

Még csak május legelején tartunk, de aligha hibázunk, ha azt mondjuk, hogy a 2020-as év a 21. század eddigi legszerencsétlenebb esztendeje.