Puskel Péter

1849. október 6. kerek évfordulójának küszöbén felvillant egy idevágó, ugyancsak kerek dátum: 1909. szeptember 19. Átsiklani fölötte aradi magyar embernek egyet jelentene hagyományaink feledésével, nagyjaink mellőzésével.

Sok minden történik egy kereken száz esztendős főgimnázium életében. Tágas előterében kergetőznek az elemisták, fociznak a felsősök, sétálgatnak a nagylányok, elballagnak a végzősök.

Arad Napjai mifelénk kulturális és gasztronómiai események láncolata. Hol nívósabb, hol „lazább”, hogy finoman fejezzem ki magam. Ilyenkor az eszem-iszom és a „szemem legeltetem” mellett illik emlékezni arra, hogy mit is ünneplünk 185 évvel a jeles esemény múltán itt, a Maros ölelésében.

Kérdi a szomszédom, aki rendszeresen „bombáz” a várossal kapcsolatos ötletekkel és észrevételekkel, hogy nem tűnt-e el fel nekem, hogy a volt polgármester 15 évi regnálás után oly simán olajra lépett, mintha minden idők legjobb városvezetője lett volna.

Feleségén kívül talán e sorok írója ismeri a legjobban vagy inkább a legrégebben Jámbor Gyula kollégámat és barátomat. Elég, ha azt mondom, fél évszázada, mióta belépett a szerkesztőségi szobába, és máris minden kétség elhárul e vonatkozásban.

A klasszikus zene határait feszegető világjáró művész lépett pódiumra a Kultúrpalotában.

Több olyan palota áll még Aradon, amelyekről ebben a sorozatban nem szóltam. A bérpaloták közül a Kovács- (1906, Milea u. 19.), a Kohn József- (1905, Episcopiei 9.) a Kintzig- (1911, Lucian Blaga 11.) és a Suciu Maria-palota (Blajului 3.). Némiképp kivétel az Andrényi-palota, amely annak idején a bárócsalád otthona volt.

Megint találkoztunk. Megint? De hiszen elröppent tíz esztendő! És nem is nyomtalanul. Mélyültek a barázdák, ritkult a haj, lassult a „kis jubileumon”, a félszázon még erőteljes lépés, halkult a hang.

A Kölcsey Egyesület gondozásában pár éve megjelent Palota a Zrínyi utcában című kötetem pozitív fogadtatása adta az ötletet: mi lenne, ha az érdekes háttérrel, múlttal rendelkező többi aradi bérpalotát is bemutatnám egy sorozatban?

A Szerb-palotának különleges státusa van. A hajdan jelentős számú kisebbség lakta kerület és a történelmi városközpont határán húzódik.

Arad főterének egyik legrégibb épülete magán hordozza a városfejlesztés jellegzetes jegyeit: homlokzatán megtalálni a késői barokk elemeit, de az eklektika számos, szemet gyönyörködtető elemét is.

Az aggályoskodókat mentem megnyugtatom: ez a középület nem tartozik szorosan az aradi palotákhoz. Kakukktojás a sorozatban, de ha lakóháznak épült volna, biztosan vitathatatlan helye lenne az érdekes palotákról és lakóikról szóló „mesékben”.

A meghökkentő elnevezés a régi időkből maradt ránk. Hangzatos, mint a mesében. Arad szívében a „tornyos házat” strázsálja egyik oldalon. A másikon az ugyancsak szerénytelen Csanádi palota.

Az aradi bérpaloták sorában előkelő helyen kell említenünk azt az impozáns épületet, amely szinte meghatározza két utca karakterét.

Írásaimat rendszeresen kommentáló kedves ismerősöm rákérdezett a minap: miért nem közlök fotót is a szóban forgó épületről?