Ujj János

A szlovákiai Bős túlnyomó részt magyar nemzetiségű lakosai hiába tiltakoznak, hiába mondtak nemet a népszavazáson, a szlovák kormány úgyis oda telepíti az Ausztriától „jószomszédi szolgálatként” átvett migránsokat.

Legkisebb unokámat kísérem a Gyermekparkba. Azt már korábban is észleltem, hogy a téli „toalettezéskor” (szép kifejezés a fák megcsonkítására!) a gát felőli hinták környékén az árnyat adó fákat barbár módon megnyírták.

Mottóként a közismert vicc rövid változata. Az afrikai útról hazatért, a tavalyi fészkét fiának bemutató fecskét a fészekből a többség nyelvén rendreutasítja az időközben beköltözött veréb: Mit beszélsz, te idegen?

Nézem a tekevízióban a különböző rendezvények (találkozók, sportesemények, kiállítások) helyszínének odaítélésének ceremóniáit.

Kedves barátommal beszélgetünk telefonon. Többek között megemlíti, hogy közölt jegyzeteimben elsősorban a negatívumokat, a fonákságokat emelem ki, keveset írok a pozitívumokról. Pedig azok is vannak.

Furcsa dolgokra figyel fel a híreket alaposabban megbogarászó néző, hallgató, olvasó. Például arra, hogy az uniós segítségre váró görögök átlagnyugdíja a harmadik legmagasabb a kontinensen.

Korán kelő vagyok, reggelizés után következik a kutyasétáltatás. A 8 órai reggeli krónikára mindig otthon vagyunk. A reggeli bóklászásaink alatt figyeltem fel a szomszédságunkban megkezdett házátalakításra. A földszintes épület tetőzetét leszedték, a jelek szerint emeletet húznak rá.

Ilyen szélsőséges időjárásban, amelyben a téli farkasordító hideget és mindent beborító hófúvást a nyári agyforraló meleg és viharok sora követi, a világ minden józanul gondolkodó polgárának eszébe villan az emberiség sorsa, utódainak jövője a földtekén.

Minap egy küldeményt kaptam a világhálón, amelyben felsorolnak az elmúlt fél évszázadban forgatott tíz román történelemhamisító filmet. Kezdve az 1963-as Tudortól a Dákokon és Burebistán, Mirceán és Mihai Viteazulon át egészen a Moldovan rendőrfelügyelő sorozatig.

Olvasom, hogy a statisztikai kimutatásokban Románia két téren szerepel világelsőként: az egy főre eső templomokkal és (számarányban) a legtöbb egyetemi végzőssel.

Ismételten leszögezem: csak nézője, nem szakembere vagyok a focinak. Az aradi futball zászlóhajós csapatának meccseire kijárogatok ugyan, de nem mernék tanácsokat adni egyetlen játékosnak sem, hogy miként kellene focizni.

A szentmise kezdete előtt számba veszem a templomba érkező híveket. Felidézgetem az elmúlt évtizedet.

A kánikula idején taxiztunk. Nem flancból, szükségből. A gépkocsi vezetője, néhány felmart belvárosi utca kátyúit kerülgetve megjegyezte, hogy hetek óta így néz ki jó néhány forgalmas út, senki egy lapát követ nem tesz rá.

Hivatalos levelet biggyesztett ki a postás tömbházunk postaládás előterében. Sokan kézbe vettük. Pecsétes, talán idézést, értesítést, felszólítást, figyelmeztetést tartalmaz.

Olvasgattam, olvasom az érettségi vizsgákra vonatkozó rendelkezéseket. Előbb az osztálytermek bekamerázásáról, most pedig az írásbeli dolgozatokat más megyében javíttató miniszteri határozatot. Hm… Micsoda többletköltségek!