A mi felelősségünk, hogy soha ne feledjük őket!

Százhetven évvel ezelőtt egy borongós hajnalon Arad örökre beírta magát a történelembe. Százhetven évvel a vértanúk halála után, a nemzet szabadságvágyát és szabadságszeretetét ünnepelték Aradon is, a Magyar Golgotán, ahol ez alkalommal rendhagyó módon zajlott a megemlékezés.

A Megbékélési parkban tartott ünnepi beszédek és koszorúzás idén kora este kezdődött, és már a sötétségbe nyúlóan ért véget egy felemelő, látványos fáklyás felvonulással.

A vértanúk városában a több ezres emlékező tömeggel együtt emlékezett és ünnepelt Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Kiss László ezredes, Magyarország bukaresti véderő attaséja, Brendus Réka, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője, Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Bognár Levente alpolgármester, Faragó Péter képviselő, az Arad Megyei RMDSZ elnöke, Călin Bibarţ, aradi megbízott polgármestere, Gheorghe Falcă parlamenti képviselő, Iustin Cionca, az Arad Megyei Tanács elnöke, Flavius Morar tanácsos, excellenciás Pál József Csaba, a temesvári római katolikus egyházmegye püspöke, valamint a magyar történelmi egyházak képviselői, a magyar országgyűlés és a román parlament képviselői, kormánytisztviselők, lendvai, cseh- és morvaországi képviselők, társadalmi és civilszervezetek képviselői.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszédében rámutatott arra, hogy mennyire fontos lenne az egymás elfogadása, a kölcsönös tisztelet, a többség és kisebbség egymáshoz való őszinte viszonyulása.

 „Tisztelet és bizalom. A bizalom azt jelenti, hogy nem látok semmi hátsó szándékot abban, amit a partnerem mond. Nem feltételezek semmi rosszindulatot. (…) A tisztelet pedig azt jelenti, hogy a bizalom alapján elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Mindegy, hogy a többséghez vagy a kisebbséghez tartozik, és az sem számít, hogy máskor, és másként ünnepel. Ahol rendezett a többség és kisebbség viszonya, ott tisztelik egymást” – mondta Kelemen Hunor.

Rövid történelmi visszatekintővel, megindító emlékezéssel, a vértanúk utolsó óráinak felidézésével fájdalmas, felkavaró képeket elevenített fel Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, és triplán ismételte: Aradon lenni ünnep. Aradon lenni fájdalom. Aradon lenni kötelesség.

„Ünnep, mert az itt történtek kitörölhetetlenné tették Arad nevét, és fájdalom az, ami itt történt. De Aradon lenni kötelesség is, és mi azért vagyunk most itt, hogy 170 év múltán is emlékezzünk egykori hőseinkre, mártírjainkra.”

Faragó Péter parlamenti képviselő, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar társadalom megosztottá vált az ideológiai, politikai, gazdasági törésvonalak mentén, ez pedig magával vonta a sokévtizedes barátságok széthullását, az összetartó családok szétbomlását is. Pedig az összetartás, az egyetértés, a megbékélés kulcsfontosságú lenne egy egységes, egészséges társadalomban.

„A széthullott román belpolitika nem szabad, hogy megállítson bennünket. Az elmúlt évszázadokban bebizonyítottuk, hogy tudjuk, értjük, történjék bármi a nagypolitikában, nekünk egyetlen feladatunk van: bátran, hangosan és határozottan jelezni, hogy VAGYUNK. Mi magyarok – vagyunk!” – zárta mondanivalóját Faragó Péter.

Köszöntőt mondott még Călin Bibarţ megbízott polgármester, aki szintén a békében, barátságban való együttélés fontosságát emelte ki, majd Flavius Morar tanácsos Florentina Horgea Arad megyei prefektus üzenetét tolmácsolta az aradiaknak.

Az időközben sötétbe borult téren a Kiss Kata zenekar alkalomhoz illő élő zenével fokozta a pillanat hangulatát: a Csiky Gergely Főgimnázium diákjai a román ’48-asok diadalívétől fáklyával a kezükben vonultak a Szabadság-szoborhoz, mintegy égő és élő láncként körülvéve Zala György csodálatos alkotását.

A koszorúzás teljes ideje alatt égtek a fáklyák, jelképezve a szabadság lángját, amely minden magyar szívében ég örökké, kiolthatatlanul.