Őzikenézőben, a szegedi kerékpárúton

Ahányszor Magyarországon jártam, mindig irigyeltem az ottani jó biciklipályákat. Fontolgattuk is határon túli barátainkkal, hogy egyszer a vámból biciklizzünk el Szentesig vagy Szegedig. Rá is találtam egy látogatás kapcsán olyan szegedi tanárokra, akik hajlandók voltak, sőt érdekeltek, hogy együtt biciklizzünk a csanádi vámból Szegedig. Egyeztettük az időpontot, megbeszéltük a szegedi látnivalókat. Kezdtük toborozni az embereket, ígéretek voltak, de mivel szabadságok ideje is van, végül hárman indultunk útnak. Az újszentesi községháza segítségét kértük, hogy a vámig a kisbusz vigyen el biciklistül. Onnan felkerekedtünk és bicikli magasságból élveztük a  körülöttünk ébredező természetet: reggeliző őzikék, átsurranó egerek, arató kombájnok zúgását, fokhagymát begyűjtő munkások moraját, a magasból kémlelő sast… Nyugodtan, falvakban  meg-megállva elértünk Szegedre, ahol megpihentünk a Tisza Sport Szállóban. Szegeden bicikliztünk, mondhatnánk céltalanul, nem egy előre kigondolt útirányba, s mivel az éhség is vezet néha, kijutottunk a Fehértói csárdába egy halászlére. Egy ott vacsorázó honfitársunk, akit megkértünk fényképezzen le, megkérdezte: Bérelték a bicikliket? Mosolyogva, büszkén válaszoltuk, hogy nem, mi a vámból bicikliztünk idáig. Este a Tisza-parton csíptek a szúnyogok, így egy jóleső sör után nyugovóra tértünk. 70 km-t jártunk be. Másnap Makóig klerekeztünk, ahol várt már a kisbuszunk. Összesen 100 km-t tettünk meg két nap alatt. Bízom benne, hogy bővülni fog csapatunk, s még most, a nyáron szándékunkban áll egy újabb kerékpártúrát megtenni. Ha netán kedvük támadt, tartsanak velünk!

Dénes Ildikó, Újszentes