Szeretetben dolgozni, tisztelni egymást

Amint arról helyszíni tudósításban beszámoltunk, dr. Vasile Chifor városi tanácsos kezdeményezésére a pécskai Újkenyér ünnep alkalmából, a városi tanács határozata értelmében, Antal Péter polgármester Budai Jánosnak és feleségének, Margitnak a Pécskai Keresztény Család Gyémántoklevelet és plakettet nyújtotta át.

Budai János 1925. február 8-án, míg felesége, Rieger Margit 1931. augusztus 13-án született Tornyán. Gyermekkoruk óta ismerték egymást, de főként a bálokon találkoztak, ahol békében megfértek egymással a pécskai cigányzenészek által húzott román, a magyar és szerb nóták, táncok. 1951. november 7-én János bácsi a bálból hazakísérte Margit nénit, akinek elmondta, hogy szereti, feleségül szeretné venni. A fontos döntéshez 7 napi gondolkodási időt adott neki, ahhoz azonban, csupán 3 napra volt szükség. 1952. május 3-án kötöttek házasságot a tornyai katolikus templomban, ahol Sparlang György plébános adta össze őket. A fiatal házaspár a téesz megalakulása után ott dolgozott, János bácsi a helybeli fogyasztási szövetkezetben, a téesz borjú-, illetve lóistállóiban dolgozott, végül a kőolaj-kitermelő vállalattól operátorként vonult nyugdíjba, míg Margit néni munkanapokért dolgozott a mezőn. Örömmel emlékeztek vissza, hogy a házasságkötés után egy évvel egy kicsiny, de saját házat vásároltak, amit lassan, magánerőből felújítottak. Közben megszülettek a gyermekeik, 1953-ban János, 1955-ben Mária.

A Budai házaspárnak 4 unokája van, akik azonban – a nagyszülők fájdalmára – külföldön keresik a boldogulást. Mindnyájan feltalálják magukat a helyükön, ezért a nagyszülők büszkék unokáikra.

Budai János és Margit igaz keresztény családként, a maguk megpróbáltatásokkal teli, munkás élete alapján a tisztességes munkára, becsületességre nevelték a gyermekeiket is, akik megállják helyüket az életben. Természetesnek, az élet velejárójának tekintették a munkát, amit ha vidáman, zokszó nélkül végez az ember, nem is tűnik nehéznek. Éppen ezért, manapság is dolgozgatnak a pécskai kertjükben, ahol megteremnek a zöldségfélék, amelyeket Margit néni a piacon értékesít. Vasárnaponként együtt mennek a szentmisére. Mert akinek életelemévé vált a munka, az nem tudja, annak nem is szabad abbahagynia, mert a folyamatos tevékenység éltető erő is lehet. A fiataloknak Margit néni azt tanácsolja: házasodjanak, csak alaposan nézzék meg, hogy kivel, majd szüljenek gyermekeket, és egyetértésben dolgozzanak. Szerintük egy házasság csak akkor lehet boldog, ha „egy irányba húzzák azt a bizonyos szekeret”, ha megbecsülik, tisztelik egymást és a környeztükben élőket. Mert a szerelem elmúltával, a szeretet, a tisztelet, az egymás megbecsülése tartja össze a családot. Meglehet, ez a hosszú, boldog házasságnak is a titka.

Budai János és Margit valóban rászolgáltak a Pécskai Keresztény Család Gyémántoklevélre.