Meghalt Kadhafi!?

Belehalt sebeibe Moammer Kadhafi megbukott líbiai vezető, akit szülővárosa, Szirt közelében fogtak el a líbiai erők – közölte csütörtökön a Reuters brit hírügynökséggel az Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) egyik magas rangú katonai tisztségviselője, Abdel Madzsid Mlegta. Egy Kadhafi-hű tv-állomás cáfolta mind a halál, mind az elfogás hírét.

Az amerikai külügyminisztérium, illetve védelmi minisztérium, valamint a NATO kora délutánig nem tudta megerősíteni a médiaértesüléseket. Eközben egy Kadhafi-párti tévécsatorna internetes oldalán hevesen tagadta, hogy az ezredest elfogták vagy megölték volna. Kadhafi „jó egészségnek örvend”, az egész „csak pletyka, és nem ez az első alkalom, hogy hasonló félretájékoztatáshoz folyamodtak” – írta a honlap.

A 69 éves Kadhafi az ÁNT tisztségviselője szerint hajnalban halt meg, miután tűzharcban mindkét lábán, illetve fején is megsebesült. A volt líbiai vezető egy konvojban próbált meg elmenekülni, de a NATO harci repülőgépei megtámadták.

A megbukott rezsim védelmi minisztere, Abubakr Júnisz Dzsaber is életét vesztette az akcióban.

A Szabad Líbia tévé szerint elfogták Kadhafi egyik fiát, Muataszimot, Manszúr Daut, a Kadhafi-rezsim belbiztonsági szolgálatának vezetőjét, valamint Abdallah Szenuszit, a líbiai titkosszolgálatok igazgatóját.

Kadhafinak augusztus 27-én veszett nyoma. A diktátor halálhírére Tripoli lakosai az utcára vonultak ünnepelni. Az ÁNT vezetője, Musztafa Abdel-Dzsalil később beszédet intéz a néphez.

Portré Kadhafiról

Kadhafi 1942. június 9-én született a Szirt város környékén lévő sivatagos vidéken egy földműves család legkisebb gyermekeként. Hagyományos vallásos nevelést kapott, s iskolatársai egy kis csoportjával militáns forradalmi sejtet szervezett, amelynek végső célja a hatalomátvétel volt. Példaképének Gamal Abdel Nasszert, a szomszédos Egyiptom elnökét tekintette, akinek jelszavai és céljai között szerepelt az arab egység megteremtése is. 1961-ben politikai tevékenysége okán eltávolították az iskolából. Ezután jó eredménnyel végezte el a jogi szakot, majd 1963-ban felvételt nyert a bengázi katonai akadémiára. Itt néhány barátjával a nyugatias királyság megdöntésére szervezett titkos csoportot. 1965-ben befejezte a katonai iskolát, és az Egyesült Királyságba küldték további kiképzésre, a Royal Military Academy Sandhurst katonai akadémiára. Egy évvel később rádiós tisztként tért vissza hazájába.

1969. szeptember 1-jén tisztek egy kis csoportja Kadhafi vezetésével államcsínyt követett el Idrísz király ellen, amíg az Törökországban tartózkodott gyógykezelésen. Az új uralkodó Idrísz unokaöccse, a koronaherceg lett. Azonban hamar kiderült: a tisztek nem tudnak osztozni az új királlyal a hatalmon, s még aznap házi őrizetbe került, hivatalosan elmozdították trónjáról, és kikiáltották a Líbiai Arab Köztársaság létrejöttét. Kadhafi ennek alapján használja a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója nevet. Ugyanakkor nem nevezte ki magát tábornoknak, hanem elfogadta ünnepélyes előléptetését ezredessé. Saját szavaival: ahol egy ezredes vezethet egy országot és a hadsereg főparancsnoka lehet, ott „a hatalom a nép kezében van”.

Új rendszerét az arab nacionalizmusra épülő közvetlen, népi demokratikus jóléti államnak képzelte el. Az általa „iszlám szocializmus”-nak nevezett államfelfogás a kis magántulajdont engedélyezte, a nagyobb üzemeket állami kézben tartotta. Új iszlamista törvényeket hozott, betiltva az alkoholt és a szerencsejátékokat. 1975 és 1979 között jelent meg három kötetben az eszméit összefoglaló Zöld könyv. 1970-ben bezáratta a brit és amerikai katonai támaszpontokat, 1973-tól államosította a külföldi olajvállalatokat. 1977-ben létrehozta a Líbiai Arab Szocialista Nagy Népi Közösséget (Államot).

Kadhafi az arab egység szószólójává vált, az arab államok egységes arab nemzetbe való tömörülését szorgalmazta. Támogatta a pániszlám törekvéseket (tágabb együttműködés az iszlám országok között). 1972-ben bejelentette az arab köztársaságok (Líbia, Egyiptom, Szíria) föderációjának megalakulását, a három állam azonban nem tudott megállapodni az egyesülés feltételeiről. 1974-ben Tunézia elnökével, Habib Burgibával írt alá egyesülési megállapodást, de ez is életképtelennek bizonyult, a két ország között hosszú távú ellenségeskedés alakult ki.

Támogatta a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet, de megromlott a viszonya Egyiptommal, amikor az 1979-ben békét kötött Izraellel. Legfőbb támogatója volt az 1972-es müncheni olimpián mészárlásba fúló emberrablást elkövető Fekete Szeptember terrorcsoportnak, az Egyesült Államok közvetlen felelősséggel vádolta az 1986-os berlini diszkórobbantásért, amelynek 3 halálos áldozata és több mint 200 sérültje volt, köztük több ott állomásozó amerikai katona.

A nyugati világ és Líbia közötti fennálló feszültség Ronald Reagan elnöksége alatt érte el a csúcspontját, aki kísérletet tett a líbiai diktátor leváltására, s a „Közel-Kelet veszett kutyájának” nevezte Kadhafit. 1986 márciusában, a líbiai felségvíznek deklarált Szidra-öböl ügyében fennálló vita idején az Egyesült Államok líbiai olajszállító hajókat támadott meg. Április 15-én Reagan elnök elrendelte Tripoli és Bengázi bombázását, megtorlásul a tíz nappal korábbi berlini merényletért.

Az 1990-es évek közepétől Kadhafi közel-keleti kapcsolatépítésbe kezdett, a palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatban egy kétnemzetiségű állam mellett állt ki.

Két évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás előtt Líbia biztosította a Nyugatot az al-Kaida elleni harcban való partnerségéről. Később, első muszlim vezetőként ítélte el a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat, sőt, véradásra szólította fel a líbiaiakat az amerikai áldozatok javára. Felhagyott a terroristák támogatásával, önként bevallotta, hogy Líbia tömegpusztító fegyvereket állít elő, majd fel is számolta azokat, és 2,7 milliárd dollár kártérítést fizetett a Lockerbie-merénylet áldozatai hozzátartozóinak. Cserébe Líbia lassan visszakapcsolódhatott a nemzetközi vérkeringésbe, és újra külföldi befektetések célpontjává vált. 2006. május 15-én az Egyesült Államok bejelentette a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét, és Líbia eltávolítását a terrorizmust támogató államok listájáról.

2011. február közepén Líbiát is elérte az arab világban felerősödött tiltakozási hullám, a Kadhafi távozását követelő ellenzékiek néhány napon belül több várost elfoglaltak. Kadhafi azonban közölte, hogy helyén marad, s kész a mártírhalálra, ugyanakkor bevetette a hadsereget az ellenzéki előretörés feltartóztatására. Kadhafi ellen – aki korábban „az arab uralkodók doyenjének, az afrikai királyok királyának és minden muszlim imámjának” nevezte magát – 2011. június 27-én a Nemzetközi Büntetőbíróság emberiesség elleni bűntettek miatt elfogatóparancsot adott ki.

(hirado.hu/MTI)