„A TESZT segíti az új színházi nyelv térhódítását”

A május 24–31. időszakban, a 60. születésnapját ünneplő Csiky Gergely Állami Magyar színház szervezésében  zajlott a hatodik Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó. A TESZT-en látottakat-hallottakat Zsehránszky István színikritikus értékeli a Nyugati Jelen olvasói számára.

- Ez legalább a harmadik TESZT volt, amin részt vettem és állíthatom, hogy a fesztivál minőségileg állandóan javul. Már tavaly is nagyon szerettem, de amit most láttam Temesváron, az az új színházi nyelv térhódítását segíti, nagyon színvonalas előadásokkal, véleményem szerint a jelenlegi kiadásnak ez volt a fő jellemzője. Régi színházi nyelven előadott darab is volt a fesztivál műsorán, a szegedieké például, az is színvonalas előadás volt, de nem volt különösebben érdekes. Viszont ahogy megpróbálták Csehovról a Sirály kapcsán leszedni a több mint egy évszázad alatt ráragasztott mázat, ahogy lényegében felhúzták a függönyt Csehov előtt, ez nagyszerű dolog volt! Hiába tartott az előadás 7 óra 48 percet, jó hangulatban és mintha kipihenten mentem volna haza egy ilyen színházi maraton után, ami azt jelenti, hogy tudat alatt is működött az előadás.

- Az új színházi nyelvhez az is hozzátartozik, hogy a teremben füstölnek, a sötétben lövöldöznek, bekenik a szereplőket pirospaprikával vagy sárral, nyers krumplival dobálóznak?

- Meg kell teremteni azt a helyzetet, amikor közvetlenül és őszintén szólalhat meg a mű, a színész, a produkció. Ha ehhez az kell, hogy egy szép meztelen férfit bekennek piros paprikával, hát édes istenem…akkor az kell. Én már azt vártam, mikor sütik meg a szereplőt. Ez a jelenet egy kiemelkedő előadás része volt, amely megmutatta, hogy a Szabadkán élő nemzeti közösségek –azt hiszem, ott az egyik közösség sincs abszolút többségben –együtt élnek, együtt dolgoznak, együtt mulatoznak, együtt veszekednek, néha meg is verik egymást, utána mégis egymás nyakába borulnak. Ezek a közösségek valójában együtt élnek és nem adják fel az egyéniségüket. Az együttélés nem azt jelenti, hogy feladom az egyéniségemet.

- Mi a sajátossága ennek az Eurorégiós Színházi Találkozónak?

- Éppen az adhatja meg a sajátosságát a TESZT-nek, hogy a régióban élő minden nemzeti közösségnek a színháza itt van. Az idén a román és a német előadások mellett láttam két szerb nyelvű előadást is.  A szerbek is bejöttek a képbe, nem csak mi vagyunk benne magyarok. A német színház mindig szerepelt a TESZT-en, most is nagyon színvonalasan. Szívesen látnám, ha sikerülne létrehozni a romániai Bánság szerbjeinek a színházát is, mert egy időben volt ilyen kezdeményezés, de a dolog közben valahol megfeneklett..

- Zsehránszky úr, hogyan látja Ön a TESZT jövőjét? Mit kellene tovább fejleszteni, hol kellene erősíteni?

– Erre a fesztiválra szükség van! Ha feltételezzük, hogy ami szükséges,  annak jövője is van, akkor nincs probléma. Véleményem szerint ha ezt folytatnák, amit most csináltak, az bőven elég lenne, csak tudják folytatni. Nem kell feltétlenül mindig fejleszteni, erősíteni, mert akkor lehet, hogy szűkítjük a dolgot. Ennek a fesztiválnak a nyitottsága kellene működjön a következőkben is és ami itt nagyszerű volt, hogy a színjátszásnak az új jelenségei jelentek meg. Nem csak arról volt szó, hogy ebben az eurorégióban színházat játszok, hanem arról, hogy ebben a régióban izgalmas, új dolgokat produkálok! Ez jelent meg az idei  fesztiválon, ez az amit folytatni kell!