Az idei első

Idén először eljutottam pecázni április elsején. Egy Békés megyei bányatavat szemeltünk ki a barátommal. Már az elején tisztán látszott, hogy a könynyebb botjaimat fogom használni, tükörvízen 130 cm-es mélységben ezek ideálisak. Giliszta csalival kezdtem, amíg összeraktam a második botot. Míg szöszmötöltem a szerelékkel, felnéztem az úszóra, látom, hogy táncol, majd eltűnik. Letettem, abbahagytam a botszerelést és bevágtam, meglett idei első halam, egy sügér. Elég zsenge testfelépítése volt, úgyhogy ment vissza. A második botomon a csali kagylóízesítésű kukorica mellé tűzve két szem csonti. Most már mehetett befelé a második bot is. A gilisztásra ismét kapásom volt, egy kis karikakeszeg, ez is ment vissza. Csali ugyanaz, mint az előbb, bedobás, pár perc várakozás, és a vízből feltört az úszóm és kifeküdt, bevágtam, elég szépen húzott a kárász. A másik úszóm áll, mint a cövek, nem tetszett nekik a csontis kukorica, pedig mást nem kaptok, gondoltam. Míg merengtem, hogy mit kellene csalizni, lassan elindult a csontis szerelékem, pár centit kitolta a vízből a bóbitát, és lassan elindult balra. Ezt már én sem engedtem, mert arrébb nagyon akadós volt a terep, bevágtam és nagyon jó érzés lett úrrá rajtam. Éreztem, hogy nem apró hal van a horgomon, szépen húzott a potyka, a bot vége is dolgozott rendesen, a 16-os zsinór bírta a strapát, nem sok esélye volt a halnak. Mint később kiderült, másfél kilós körüli nyurga kívánta meg a csontis kukoricát. Nagyon jó volt fárasztani a halat, régen fárasztottam már, főleg ilyen finom cuccal. A csali maradt a bevált, bedobtam, beállt az úszó, igazítok rajta, de nem jön fel, igazítok még egyet, és megindult a szerkentyű, éreztem, ez is jó hal, de nem ponty, kárász. Szép hal, olyan kilós, nagyon régen láttam ekkora kárászt. Mi kell még ezen a napon nekem! Szép az idő, eszik a hal. Jó félórára megállt a kapás, próbáltam csak gilisztával, csak csontival, kukorica, de semmi. Gondoltam, ennyi volt, kérdeztem a barátomat, aki olyan 15 méternyire horgászott tőlem, hogy nála mi a helyzet, neki is sikerült pontyot fognia és nagy kárászt is. Beszélgetés közben rápillantottam a giliszta-kukorica mixre és nem láttam sehol. Ekkor látom, a bot spicce nyúlik be a vízbe. Gyorsan felemeltem a botot, mert bevágni nem mertem, és éreztem az akadást – na, ez sem ponty, de szépen húz, mint a kárász az előbb. Nem tévedtem, kárász volt, valamivel nagyobb, mint az előző.Gyönyörű, csodálatos, gondoltam még, a környéken vannak a halak, csalizás, dobás, duma a haverral, élvezem az időt, nézelődöm, indulnak hazafelé a horgászok.     Barátom is jelez, hogy lassan kellene indulni. Kivettem a régóta bent ázó zsinóromat, szétszereltem a botot, kihúztam a bottartókat, megint csak arra lettem figyelmes, hogy bólogat a másik bot spicce a víz felé; felemeltem a nyelet és éreztem azt a jó érzést, amit a hal húzása eredményez. Ez is kárász volt, az előbbi kettő közötti méret. Gyönyörű nap volt. Szebbet kívánni sem lehetett volna horgásznak, és főleg amit adott ez a tó ma nekünk.Hasonló szép horgásznapot kívánok minden sporttársamnak!Kádár Tibor