Eső után

Június eleje volt. Már hetek óta terveztük barátommal ezt  a kiruccanást, de az időjárás kis híján keresztül húzta a számításainkat, ugyanis reggel erős vihar söpört végig a városon. A szél nagyon erősen fújt, az eső, mintha dézsából öntötték volna, úgy zúdult alá. 

Délután fél négy lehetett, amikor végre elindultunk. Már úton voltunk, amikor az eső kezdett alábbhagyni. Nem baj, hogy ilyen idő van, lesz legalább helyünk, gondoltuk. És valóban. A helyszínre érkezve szinte üresen találtuk a horgásztavat. A szemerkélő esőben szereltük össze felszerelésünket. Úgy döntöttünk, hogy pontyozni fogunk, bár szerettünk volna végre amurt is fogni. Mindkét botomon hagyományos etetőkosaras szereléket használtam a 25-ös damilon, míg az előkére 14-es fonott zsinórt és 4-es számú horgot tettem. Az etetőanyag pontyos Maros MIX volt, amibe egy doboz csemegekukorica és némi őrölt napraforgómag is került. A horogra mézes CUKK kukoricát tettem felfűzve. Tapasztalatom szerint ezt igen szeretik a halak ezen a tavon. Barátom is hasonló felszerelést használt. Mire akciókész lett a szerelék, az eső is elállt.

Az első kapásra nagyjából másfél órát kellett várni. A szép emelésbe jókor bele is vágtam, egyből éreztem, hogy az idén fogott halakhoz képest jóval nagyobb az ellenállás. Bevágás után a hal hirtelen feltört a felszínre, majd visszafordult a mélybe. Viszonylag könnyen, engedelmesen engedte magát kitekerni, ám, amikor a parthoz ért, megindult a cirkusz. Amur volt őkelme. Féltem, hogy már eléggé elhasznált damilom nem biztos, hogy meg tudja tartani, ezért engedtem a féken, de az orsó fékje sem igazán szuperált már megfelelően. Vagy teljesen elzáródott, vagy szabadon engedte lehúzni a zsinórt. Végül is az utóbbit választottam, és az ujjammal fékeztem a dobot. A sokadik kitörés után éreztem, a hal fárad, így elzártam a féket, és keményebbre fogtam a gyeplőt. A merítés ekkor már gond nélkül történt. A mérlegelésnél derült ki: 4,5 kilót nyom idei első amurom, és csak az aránylag gyenge felszerelésnek tudható be a több mint negyedórás fárasztás.

A következő kapás úgy egy óra múlva jelentkezett. Ez is jól akadt, bár az ellenállás kisebbnek mutatkozott. A friss tapasztalatokat felhasználva gond nélkül elboldogultam vele, bár éreztem, ha valami nagyobb hal beköszönne, azzal már nem boldogulnék ezzel a felszereléssel. Végül is megjött az előbbi hal kistestvére egy 2,5 kilós amur személyében, amit sikeresen szákoltunk meg. Estefele lévén, lassan fontolgatnunk kellett az indulást. De azért annyira nem siettünk, hogy az utolsó kapást ne vártuk volna ki. A harmadik halat barátomnak sikerült horogra csalnia. Ez már nem annyira kiszámíthatatlanul viselkedett, így barátom rutinosan fárasztotta ki a 3,5 kilós potykát.

Így végül ezt a horgászatot 10,5 kilós összefogással zártuk. Ezen a horgászaton is szereztünk néhány tapasztalatot. A legfontosabb ezek közül az volt, hogy elnyűtt felszereléssel ne menjek többé horgászni. Legközelebb már nem fogok esélyt adni a halaknak, legalábbis ami a gyenge, elhasználódott felszerelést illeti.

Másnap első utam a horgászboltba vezetett!...

Kádár Tibor