Néhány szó a paduc fenekező horgászatáról

Március végén, április elején kezdjük fogni a paducot, aztán másfél hónapon át hírmondójával is alig találkozunk a szokott helyeken, mert népes csapatokba verődve elvonul a kavicsos, homokos mederrészekbe, hogy leívjon.

Június elejére heveri ki a nász okozta fáradságot: akkor visszatér hozzánk és október közepéig elzavarni sem lehet a terített asztaltól. Talán júniusban fogható fenekező módszerrel legeredményesebben.

Kedvenc tartózkodási területe a sekély és gyorsvizű zátony, az algával benőtt köves, kavicsos fenék és a jól etetett horgászhely. Üresnek ható vízben is megjelenik fél-másfél órán belül, ha kedvenc eleségével csalogatjuk.

A dévérhez hasonlóan a paduc is ínyenc, s bár e két hal táplálkozási szokása merőben eltér íz és illatválasztás tekintetében közeli rokonok. Csemegélye az áztatott kenyér, a puhára főzött búza,  az aromás sajt, na meg a csonti.

Jellemzően a magas vízállás, az enyhén áradó, vagy nyugvó víz hala. Szereti a csendes vagy megcsillapodott időjárást, a kellemes meleget és a szeles nyári eső utáni órákat. Tapasztalataim szerint júniusban 16 órától késő estig, júliusban hajnalban és szürkületkor, augusztusban 11 és 16 óra között, szeptemberben pedig 9-17 óra közötti időszakban, októberben 15 órától szürkületig fogható a legjobban.

A csali öt-nyolc milliméter hosszúságú sajt, kenyérkocka, puffasztott rizs, csonticsokor, főtt búza, főtt kendermag. Én a legtöbb paducot csonticsokorral és főtt kendermaggal fogtam.

A szerelék normál vagy középhosszú szárú 10-es vagy 12-es méretű öblös keszegező horog, 0,20 mm-es főzsinór, 0,16 vagy 0,14 mm-es (de kevesebb kapás esetén 0,12- es)  előke, botnak ajánlom a 3,60 illetve 3,90 m hosszúságú feeder botot és persze etetőkosarat. Az előke hosszúsága is függ az évszaktól, meg a paduc kapáskedvétől. Meleg időben általában 40-50 cm-es előkét használok, de összel már nem ritka a 80-120 cm-es előke. Ősszel a forgókapocs és az előke közé egy 30-40 cm hosszúságú erőgumit is beiktatok, mert ilyenkor a kapások inkább már „maszatolóak”, és a gumi segít az önakasztásban.

A paduc kapása (főleg nyáron) egy határozott koppintással kezdődik, majd sorozatos ütésekkel folytatódik. Bevágni nem igen kell, de a botot keményen emeljük fel, hogy a horog a paduc elszarusodott ajkában jól akadjon. A beakasztás után tartsuk az áramlásban a halat, és miután érzékeltük az erejét, gyengéden, de határozottan pumpáljuk ki a part felé.

A paduc horgászatánál célszerű a hosszú nyelű merítőszákot használni.

Kellemes és eredményes paducozást kívánok.