Őszi csukázás

Már megint itt van az ősz! Én már szeptembertől ősznek számítom az időt, mert ilyenkor kezdek kevesebbet pontyozni és többet csukázni. Ez így volt idén is, hiszen szeptember 3-án barátommal már korán reggel elfoglaltuk helyünket a horgásztavon. 

Alig vártuk ezt a napot! Csukázni fogunk, idén először. A pergetés nem a kedvenc műfajom, legjobban úszóval szeretem kergetni a csukát, ezen a véleményen volt Laci barátom is, így hát nem pergettem. A két héttel ezelőtt használt harcsás szerelést voltunk kénytelenek bevetni, mert, férfiasan bevallom, lusták voltunk átszerelni. Külön csukás szerelést nem készítettünk elő.

A szerelékemen 4/0-s egyágú horog, 100 gr-os úszó és egy ólom. Ennyi, semmi több. A kárászok közül a legvirgoncabb került a horogra és már ment is a kiszemelt helyre. A botot a fűbe tettem, mert a kocsiban felejtettem a bottartókat. Elgyalogoltam a kocsiig, de éreztem, hogy itt valami nem lesz rendben. És sajnos, van egy íratlan horgásztörvény, hogy amikor más dologgal vagy elfoglalva, vagy eszel, akkor van kapás. Most sem volt másképpen. Visszafelé jövet már messziről látom, ahogy a csukám a 100 gr-os úszóval küzd. Hol leviszi, hol felengedi, majd egy nagyobb húzással a nádasba rántja az egész cuccot. Közben én is végre a bothoz érek, és ütök egy nagy „luftot”.  Na mondom, ez meg mi volt? Gyorsan visszadobom a kárászt. Éppen, hogy csak beloccsan a szerelék a vízbe, már viszi is a koma, rövid nyeletés után be is vágok neki. Az erős cuccnak köszönhetően egy mozdulattal a partra emelem a csukát. Nem az a rekordlistás, de a 45 cm-t megüti. Az egyágú horog a felső „csőrt” üti át, tökéletesen megakadva. Az ilyen süldő csukának nem nagyon örül az ember, de hát mégis csak ez a szezon, 2013 őszének első csukája. A következő kísérletem a nádas mellett volt. Fél órás várakozás után ugrálni kezdett az úszó. Hagytam, hogy a csuka játszadozzon a kárásszal, majd erősen bevágtam. Éreztem, hogy nem kicsi, és sikerült is „kikormányoznom” a nád mellől. Tíz perc fárasztás után a halbilincsen volt a három kilós csuka. Délig Lacinak is sikerült két másfelest szákolnia, aminek nagyon örült.

A szerelék szempontjából egyáltalán nem finnyás a csuka, példázza ezt a fenti eset is. Minél egyszerűbb a szerelék, annál jobb. Ami biztos, ha egy akadó vagy nádas mellett fogunk egyet, pár nap múlva másik csuka elfoglalja a helyét. Tavaly szeptemberben zsinórban 5 csukát fogtam ezzel a módszerrel, egy többször kipróbált helyen. Érdemes nyitott szemmel járni, és megjegyezni a helyeket, mert amelyik jó, az a következőben is fog halat adni. Laci barátommal így hát hivatalosan is megnyitottnak tekintjük az idei csukás szezont, ami nálunk, remélem, jövő tavaszig fog tartani!

Kádár Tibor