Böszörményi Zoltán

Holnaptól, szombattól kampánycsend. Vasárnap választás.
Az utóbbi hetekben, hónapokban sokan és sokféleképpen mondták el, miért fontos nekünk, magyaroknak elmennünk, és a pecsétet a tulipán jelére tennünk.

Merész álom, metafora a szabadság, /  színével, illatával magához láncol. / Ülök egymagam, és arra várok, bennem / ismét feleszméljen a múlt és a mámor.

Tízegynéhányan ültek a lelátón.

Lenn, az úszómedence szélén, hét év körüli gyerekek izegtek-mozogtak. Az elsősök curriculumában az úszás tantárgyként szerepelt. Évente verseny formájában kellett számot adniuk tudásukról.

No job, No money, No problem, azaz „Munkanélküli, Pénztelen, Semmi gond” szlogenjét olvasom az egyik járókelő pólóján. Katartikus szöveg.

Az emberiség legnagyobb titka és egyedüli felszabadító mágiája az ábécé. Aki már megismerte ezt a titkot és megtapasztalta a mágiát, nem tud többé lemondani róla. Kábítószerféle, ugyanakkor a szellem valóságalapja.

Egy hete érkeztem családommal Barbadosra. Innen, az örökkévalóságot megmintázó pálmafák árnyékából halkulni látszik a romániai politikusok csatazaja, csak néha jön át egy-egy, az USL vezetői és Băsescu közötti keményebb szóváltás, az is a világháló jóvoltából.

Erőteljes, jól megszervezett kampány, majd szombaton, szeptember elsején, nagyszabású tüntetés szemtanúi lehettünk a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium ügyében. Az RMDSZ mellé ezúttal a két erdélyi magyar párt is csatlakozott. A román igazságügy újabb magyarellenes döntése összekovácsolta közösségünket, amely ezúttal nem bízta a véletlenre a tiltakozás kimenetelét.

Néhány hónappal ezelőtt a BBC (British Broadcasting Corporation) második világháborúról készült kilencrészes dokumentumfilmjét néztem meg.

Anyókámmal a learatott bú­zaföldön bóklásztunk. Az a
kéthektárnyi családi föld, aminek termését évente be­gyűjtöttük, azon a nyáron
ke­nyérrevalót termett ne­künk. Azért tértünk vissza az ita­tóspapírnyi mezőre,
hogy még egyszer meg­bi­zo­nyo­sod­junk afelől, szántás előtt egyet­len
búzakalász sem ma­rad felszedetlenül.

Gyönyörű volt, csodaszép, fantasztikus!

Most, hogy elcsitult a frenetikus Hajrá magyarok!, Hajrá Magyarország!, a diadalérzetünkbe és örömmámorunkba egy kis nosztalgikus szomorúság is vegyül. Vége, már nincs kiért, nincs miért izgulnunk.

A hazai Don Quijote de la Mancha, a búsképű lovag és hű szolgája, Sancho Panza szélmalomharca a vége felé közeledik. A rostélytalan szemüveghez gyártott papírsisak tönkre ment.

Csúnya, alattomos, a tiszta ész logikáját megcáfoló események szemtanúi lehettünk az elmúlt héten.

Ármány és hazugság, szenvedély és becsapás, hitegetés és átverés, lázadás és megnyugvás, hűség és csalás közös jellemzői a szerelmi és politikai életnek. Talán Shakespeare Lear Királya az eklatáns példa a fentiekre.

A romániai magyarság szempontjából nem volt tétje a mai referendumnak. Hiábavalóan hullámoztak és csaptak össze a kedélyek, a mi életünkön itt, ezen a földön, ez már nem változtat.

Băsescu elnöki kampánya idején, de később is, inkoherens volt, kapkodott, nem mondta el a román népnek, amit ő már régóta tudott. Nevezetesen azt, hogy az ország komoly gazdasági gondokkal küzd.