Jámbor Gyula

Augusztus végén Brüsszelben, az Európai Unió bizonyára legfontosabb fővárosában (a másik a franciaországi Strasbourg) újra összeül az Európai Parlament, azaz a tagországok képviselőiből delegált testület.
Vajon hogy fogják ott érezni magukat a romániai képviselők, kormánypártiak és ellenzékiek?

Vannak események, amelyeket követően gyakran mondták, hogy a világ mostantól nem az, amilyen eddig volt. Az első világháborúban megesett első mérgesgáz-támadás, az Egyesült Államok ellen végrehajtott repülőgépes terrorcselekmény a példa. Románia legújabb kori, 1989 utáni történelmében az idei augusztus 10-i nap az egyik referenciapont.

A címbeli kérdés költőinek (azaz megválaszolásra nem feltétlenül szükségesnek) tűnik, a valóságban azonban nem egészen így van.

Augusztus 6-án, hétfőn este Aradon, a Jelen Ház nagytermében fejezte be 2018-as évadját a Bánsági Vándorszínház, amely, emlékezetem szerint, még nem lépett fel a Maros-parti városban

Tegnap délután az RMDSZ székhelyén Czernák Ferenc ny. katonai alezredes a hirosimai atomtámadás évfordulóján tartott adatokban bővelkedő előadást.

Románia államfője azt mondta szombaton, hogy nevetnénk, ha nem volna szomorú – mármint a helyzet az országban. S mondta ezt, meg sok egyebet a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Országos Tanácsának ülésén.

Amikor, 1861-ben Bettelheim Vilmos aradi könyvkereskedő kitartásának és kapcsolatainak köszönhetően elindította a hosszú életűnek bizonyult Alföld c. lapot a mártírok városában, természetesen nem gondolhatott arra, hogy valamikor kései aradi magyar honfitársai lapjának tiszteletére fogják megtartani az Aradi Magyar Sajtónapot.

Ma már mifelénk nem a munkanélküliség a rém, mint húsz-huszonöt éve (Aradon ma, szerintem, mindenki talál valamilyen munkát, aki akar), hanem a munkaerő hiánya.

Felmerült egy jelenség, amelyet értelmezni, kommentálni kell.
Pártállásuktól függően egyesek jó és szellemes tréfaként könyvelik el a dolgot, mások nagyon is komolyan, a demokrácia elleni nyílt (és alattomos) támadásként.

Ha valaki azt állítja, hogy őt a politikában, különösen a hazaiban már nem érheti igazi meglepetés (emlékezetem szerint magam is leírtam már ilyesmit), az téved; magam is tévedtem.

Két napja Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke úgy nyilatkozott a washingtoni Fehér Ház, jó kétszáz éve az USA-elnök rezindenciájának Rózsakertjében, hogy Új szakasz kezdődik Washington és az Európai Unió kapcsolatában.

A számítógép előtt ülve úgy teszek, mintha gondolkodnék, s közben a pillanatnyilag éppen napfényes időben a közeli zajokra figyelek.

Eltávozott „a magyar Aranycsapat 12. játékosa”, Szepesi György, a magyar sportrádiózás legendás alakja: 96 évesen, szerdára virradóra halt meg.

Tegnapi, Kell-e tudnunk az összeesküvésről? című írásomat azzal fejeztem be, hogy az államfőnek nem kellene aláírnia, törvényerőre emelnie azt a jogszabályt, amely szerint a rendőrségnek az autósok számára jól láthatóan jeleznie kellene, hol mérik be radarral a megengedett sebességet túllépő autósokat.

A zseniális román drámaíró. I. L. Caragiale azt mondatja komédiájának egy jelentéktelen kisember, ám persze feljebb törekvő szereplőjével: jó, legyen összeesküvés, de mi is tudjunk róla.