Álláspont

Az idei Eurovíziós Dalfesztivál bővelkedett politikailag értelmezhető mozzanatokban.

Aradiak és fővárosiak, a román sport egykori kiválóságai, mai vezetői, megadták a módját. Szép májusi napon, kedves ünnepségen avatták fel az új aradi tornacsarnokot, megható tisztelettel köszöntötték a névadót, az aradi és a román tornasport egyik élő, bőven fiatal, legendáját: Eberle Emíliát.

„Libamáj, kacsamáj, / Să trăiască zece mai”, hallottam nálam korosabb barátaimtól az egykori iskolásgyermek-mondókát azokból az időkből, amikor Románia még királyság volt, és május tizedike az ország hivatalos ünnepe.

Május 9. Európa napja, a felszabadulás napja. 69 évvel ezelőtt ekkor ért véget a második világháború a vén kontinensen.

A Kárpátokon túli árvizek kiverték a biztosítékot a médiában.

Az EU-s parlamenti választások kampányának aradi nyitórendezvényén hangzott el: azért is szükséges, hogy az erdélyi magyaroknak képviselőjük legyen a parlamentben, hogy legyen ki lobbizzon az európai törvényhozásban a mintegy 60-80 millió európai őshonos kisebbségek jogaiért.

Egy idősödő – 1939-ben született – odaáti politikus emígy nyilatkozott:
– Ha felkérnek, és a körülményeim megengedik, korom ellenére elvállalnám pártom elnöki tisztét.

Emlékszünk még?
Alig hihető, hogy valaki is elfelejtette volna azt a négy évvel ezelőtti szomorú napot – 2010. május hatodikát –, amikor államfőnk bejelentette: a világválság fenyegetéseinek kivédése érdekében drasztikusan csökkentik a fizetéseket, nyugdíjakat, munkanélküli segélyt, egyéb szociális juttatásokat.

Vannak emberek, akik évtizedek óta különböző tájain élnek a nagyvilágnak, de gyökereiket nem tudják, talán nem is akarják eltépni.

Már az almát, a gyümölcsök királynőjét is fel akarja használni, ki akarja sajátítani a politika.

Feszültségek szításával Moszkva nemcsak az ukrán társadalmat osztja meg, hanem a nyugati világot is, mindenekelőtt az EU-t.

Miközben Romániában négynapos hosszú hétvégén emlékeztek meg a munka ünnepéről – aki megengedhette, több tízmillió lejt költött szórakozásra, evés-ivásra, amire egyébként kétségtelenül szükség van a szürke hétköznapok közepette –, mondhatni észrevétlenül telt el május harmadika, a sajtószabadság napja.

Ha csak néhány könyvet tarthatnék meg, biztosan beválogatnám Heltai Jenő A NÉMA LEVENTE című vígjátékát.

Idén éppen 125 esztendős volt a Munka ünnepe, május 1., bár kicsivel később nyilvánították azzá, aminek ma ismerjük.

Ha igaz, amit Dan Şova szállításügyi miniszter áprilisban mondott, 2020-ban Romániában 2440 kilométernyi sztrádán közlekedhetnek az autósok. Ha igaz, mert pillanatnyilag kevés az olyan ember, aki mérget venne egy miniszter, miniszterelnök vagy államelnök ilyen vonatkozású ígéreteire, pláne ha autósztrádáról van szó, eddig ugyanis talán egy se teljesült közülük.