Álláspont

Méltatlannak vélem leírni ebben a néhány soros jegyzetben egy nem régen feltűnt nagy Embernek a nevét. Tisztelettel gondolok rá, türelmetlenül tekintek remélt és várható döntései, lépései elé.

A decemberi könyvbemutatók, a január közepén egymás mellé kerülő képzőművészeti kiállítások minden várakozást felülmúló közönségsikere cáfolja borúlátásomat.

Mivel a meteorológia tudománya és gyakorlata egyelőre még sok kívánnivalót hagy maga után, szívrepesve várjuk a következő vasárnapot, február másodikát, hogy megtudjuk, kijön-e a medve a barlangjából.

Nem vagyok egyedül, aki többször is beleütközött, beleütközik az anyaországiak elutasító viselkedésébe. Azokéba, akik az erőszakosan agitáló balliberális média hatására kinézik az országból a határon túli magyarokat. Mint egyik okozóit anyagi helyzetük romlásának.

„És sorba gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó és volt köztük két üveg is. És ekkor egyszerre csak azt kiáltotta Richter:

Ha interjút lehetne készíteni egy hóemberrel, az első kérdésünk ezen a télen, az idén az lenne, hogy miért méltóztatott csak január végén megtisztelni minket látogatásával, hisz két-három hónap óta szívrepesve várta már a gyermeksereg, a parasztember, az egész agrárium és vele kapcsolatos megannyi gazdasági ágazat.

Ukrajna a polgárháború szélére sodródott, miután a felkelők elfoglaltak néhány minisztériumot, illetve több megye közigazgatási központját. Mint a felbőszült tömeg Romániában 1989 decemberében.

Édesapám haláláig az aradi textilgyári focicsapat lelkes szurkolója volt annak megalakulásától. Ismerte játékosait, edzőit, felállításokat sorolt, emlékezett a nagy derbikre dátumokkal, góllövőkkel.

Szombaton ért véget a svájci Davosban a szerdán kezdődött WEF (Világgazdasági Fórum), a világ politikai és gazdasági vezetőinek hagyományos, idén immár 44. találkozója, „a világ legnagyobb koktélpartija”, ahogy az angol nyelvű világsajtó előszeretettel nevezi.

Régi tanítványommal találkoztam. Vegyész. Rég láttuk egymást. Szilveszteri és farsangi hangulata volt a társalgásunknak. A téma szakmánkba illő.

Háborús szabályok szerint zajló küzdelem lesz – jelentette ki tegnap Románia egyik legfelkapottabb nevű politikusa, a liberális párt és a szenátus elnöke.

Róluk szól a fáma. Nem aradiakról, kissé távolabbiakról.

Az aprócska, ugyancsak patás, szarvat viselő krampuszok, a patás ördöggel is szövetkeznek a veszélyesebbnek gondolt „patás ördög” ellen.

Visszajelzés érkezett egy korábbi írásomra. Annak megjelenését követően, a Szent Csont Klub kérdésben meghurcolt egyik szereplő külföldről a telefonba úgy fogalmazott édesanyjának, hogy „úgy látszik, rehabilitáltak bennünket”.

Lemondott Radu Stroe belügyminiszter, miután saját liberális pártjából erős nyomás nehezedett rá a mócföldi repülőszerencsétlenség körüli hatósági dilettantizmus kapcsán. Holott Victor Ponta nem kérte lemondását, hogy is lehetne olyan „apróságért”, mint az inkompetencia, meneszteni egy hűséges minisztert?

Úgy tartják, a Riói a kellemes, a Velencei a szép.

Nincsenek személyes tapasztalataim. Még maszkabálban sem voltam, álarcot is csak akkor viseltem, amikor cowbojosdi közben a jobb sorsra érdemes bandita szerepét osztották ki rám.