Álláspont

Valaha, amikor még csak hajnalodott a kommunista világ, s ötágú csillaga még nem hunyt ki, volt a Kossuth Rádiónak egy akkor népszerű műsora: rövidítve Polkának hirdette magát, ami nem az ismert táncot jelentette, hanem politikai kabarét.

Plágiummal vádolták meg Victor Ponta kormányfőt, ami, ha bebizonyosodik, akár miniszterelnökségébe, politikai karrierjébe, az új kormány hitelvesztésbe is kerülhet, s még az őszi parlamenti választások eredményét is befolyásolhatja.

Több mint 1200 értelmiségi írta alá röpke néhány nap alatt a tiltakozó levelet a Román Kulturális Intézet szenátusnak való alárendelése miatt, amit a Ponta kormány sürgősségi kormányrendelettel fogadott el a múlt héten.

Hogyan tovább? – ez a kérdés foglalkoztatja a szavazatok megszerzése után minden közösség, politikai alakulat megválasztottját.

Bár a történelem ismétli magát, még sincs olyan paradigma, amelyhez a nemrég történteket összehasonlításként visszamenekítsük. A Demokrata Liberális Párt mostani katarzisa nekünk, magyaroknak is köszönheti sorsát. Rossz helyen, rosszkor, rosszul döntöttek. Mi sem cselekedtünk másként.

Bár most már megszülettek a végleges választási eredmények és egyértelművé vált a tanácsok politikai összetétele, az még nem mindenhol egyértelmű, hogy pontosan ki fog beülni a tanácstermekbe a hamarosan sorra kerülő alakuló üléseken.

Talán sohasem figyelte ekkora érdeklődéssel az Európai Unió a valamelyik tagországában folyó választást, mint a vasárnapit Görögországban, amelyet politikusok, közgazdászok, üzletemberek, de a görög szegénykonyhákon egy tál ételért sorba álló lecsúszottak is sorsdöntőnek könyveltek el.

Jóformán semmilyen nehézséget sem okozhattak a helyhatósági választások a közvélemény-kutató cégeknek, hiszen az USL győzelme és a PDL visszaesése kristálytiszta volt még a laikus számára is. Az exit-poll készítőknek mégis „sikerült” ismét alaposan melléfogni.

Csütörtökön délután csak kósza hírek keringtek róla, este azonban már ténnyé vált: lemondott a Demokrata Liberális Párt egész vezetősége, testületileg, Emil Boc elnökkel az élen.

Nehéz lenne egyértelműen sikernek vagy kudarcnak minősíteni az RMDSZ eredményeit a vasárnapi helyhatósági választásokon. Mindkét változat mellett érvek szólnak.

Nemrég került a kezembe a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum fennállásának 20-ik évfordulóját ünneplő kétnyelvű kiadvány. A tanintézet két évtizedes közelmúltját összegző alkotás megjelenése örömmel töltött el, azonban amikor beleolvastam, keserű érzések kerítettek hatalmukba.

A napokban ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját a Gyermekpalota. A felnőttek két-három nemzedéke is csak legújabb, esetleg korábbi nevén, „pionírházként” ismeri a főtér egyik legszebb épületét, amely a 19. század utolsó két évtizedétől az Andrényi család lakhelyéül szolgált.

Ha két úr politikai párbajba veti magát, akár magánügynek is tekinthető, de ha a két úr közül az egyik az ország államfője, a másik a kormányfője, az már közügy, sőt, nemzetközi kihatásai is lehetnek.

Ha jól meggondoljuk, a lefolyt önkormányzati választások az őszi parlamenti voksolás főpróbáját és tesztjét jelentették, bár aligha valószínű, hogy novemberben is olyan nagy lesz a voksoláson a részvétel, mint vasárnap.

Részleges eredmények alapján nehéz mérleget vonni a vasárnapi helyhatósági választások után. Egyrészt mert 2004-gyel és 2008-cal szöges ellentétben, hétfőn még nem készültek el a végeredmények.