Álláspont

Ha minden napra nem is, de hetente bizonyosan kipattan egy-egy drogügy Romániában. Ma reggel Ploieşti-n csaptak le drogügyletekkel gyanúsított diákokra, a napokban Temesváron vettek őrizetbe Spanyolországból drogot szállító fiatalokat, úgy két hete Krassó-Szörény megyében találtak nagy mennyiségű vadkendert.

Cannes-ban, a híres filmfesztiválok városában ülésezik a G20, vagyis a világ legjelentősebb 20 országának vezetői. A feszült összejövetel azonban nem a legjobb filmnek járó aranypálmáról szól, inkább a legrosszabb ország-kormányzásnak járó „aranypofonról”.

Igencsak felháborodott hangot ütött meg a hazai többségi sajtó amiatt, hogy az RMDSZ parlamenti frakciója a minap azt javasolta az alkotmány-előkészítő bizottságnak: törölje a legfelsőbb törvényből a nemzetállam fogalmát.

Morfondírozhatunk, morgolódhatunk amiatt, hogy a halottak napja Romániában nem munkaszüneti nap, nem állami ünnep vagy emléknap, nem tartozik sem a hivatalos 11 állami ünnep közé, de még, mondjuk a hadsereg napja, nők napja, román himnusz napja, román zászló napja rangját sem éri el.

14 román állampolgár vesztette életét Szeged és Makó között szörnyű közlekedési balesetben.

Egy gazdasági vállalkozás működésének alapvető kritériuma a nyereségesség: ha a cég költségei tartósan meghaladják a bevételeit, ráfizetéses, és nem érdemes működtetni.

Népszámlálás a kannibáloknál: testvére van? Igen, három és fél.

Az Európai Tanács elnöke szerint a Brüsszelben csütörtök hajnalban végetért tanácskozáson elfogadott intézkedések, mint egy tűzfal, megakadályozzák az adósságválság továbbterjedését.

Valamikor 2012 elején hozzák nyilvánosságra a napokban zajló népszámlálás első részeredményeit. Melyek minden valószínűség szerint sokkolók lesznek a közvélemény számára.

Akinek van füle, érthetett a 90. születésnapját ünneplő I. Mihály keddi parlamenti beszédéből, annak utalásaiból, és finoman rejtett, sorok közötti tartalmából.

Mitől félünk? Attól, azoktól a dolgoktól, történésektől félünk-e a legjobban, amit a politikusok hisznek, vagy állítanak, vagy mások a félelmeink nekünk, egyszerű embereknek?

Amikor motorjával nagy sebességgel elhúzott mellettem és a nem túl széles, főtér felé haladó utcán parkoló kocsik mellett, csendesen megjegyeztem magamban: micsoda őrült, hogy így hajt.

Összefogás vagy széthúzás nemzeti érdekek mentén? Közös megoldás, vagy külön boldogulás?

Alig kezdődött meg a népszámlálás, máris megjelentek a kételyek, hogy ezúttal sem kapunk teljes és megbízható képet Románia lakosságáról. Vannak természetesen ún. objektív, az összeíróktól vagy a válaszadóktól független nehézségek – például az „ideiglenesen” külföldön tartózkodók összeírásánál –, de vannak másfajták is, közülük a legpregnánsabb talán a nemzetiségi hovatartozás bevallása.

Számomra már lassan természetes, hogy a román állam intézményei bármire hajlandóak, hogy ebből az országból legalább statisztikailag eltűnjenek a nemzetiségek, s közöttük elsősorban mi, magyarok. Természetes, de nem annyira, hogy hallgassak róla.