Olvasom az újságban, hogy Románia számos alapvető élelmiszercikkből behozatalra szorul. Az ország lakosságának az ellátására. Talán ez a tény természetesnek tűnhet a fiatalabb generáció számára, de az idősebbek a hírre valószínűleg felkapták a fejüket. Miért is? Mert két-három emberöltővel ezelőtt, még a két világháború között is Románia volt az egyik legnagyobb gabonaszállítója Európának. A háborúba keveredett Harmadik (német) Birodalom innen vásárolta a hadserege ellátásához szükséges gabonát, de konzerveket is. (A kőolajkivitel nem a témához tartozik!) A háborút követően a „felszabadító” Szovjetunió a kiszabott hadikárpótlást mezőgazdasági termékekben, gabonában, húsban „hajtotta” be. (Olcsón számolva az értékét!) Még az 1960-as évek első felének pártdokumentumai is azt a célt tűzték ki az ötéves tervekben, hogy az egykori mezőgazdasági országot ipari-mezőgazdaságivá változtassák. Ennek ellenére még a Ceaușescu-diktatúrában is hatalmas volt az ország mezőgazdasági exportja. (Legtöbbször a hazai fogyasztók itták meg a levét!) Az utóbbi három évtized alatt eljutottunk oda, hogy az Európai Unió ötödik legnagyobb mezőgazdasági területtel (13,5 millió hektár) rendelkező országa csak gabonából, káposztából, valamint juh- és kecskehúsból tudja fedezni belföldi fogyasztását. A többi termékből behozatalra szorul. Megdöbbentő a behozatal a sertéshúsnál, a fogyasztás közel felét (45 százalék) a külföld biztosítja, a cukorból 35 százalékot. A vajnál (ez mutatja a szarvasmarha-állomány drasztikus csökkenését) a hazai szükségletek 55 százalékát a határokon túl állították elő. A statisztikák beszédesek. Ha egy olyan országról lenne szó, ahol kicsi a mezőgazdasági terület, rossz a talaj, nincs öntözési lehetőség, senki sem csodálkozna a számokon. De mifelénk? Nem vagyok mezőgazdasági szakember, nem is szeretnék belekontárkodni mások dolgaiba. De az utóbbi évek törtébéseinek ismeretében sokunk számára egyértelmű, hogy a hazai mezőgazdaság hanyatlófélben van. A falusi kistermelők becsődölése, a háztájiban nevelt szarvasmarhák és sertések számának drasztikus csökkenése a fentebb említett statisztikai adatok kiváltója. Mert helyettük nem teremtődtek meg a korszerű farmok, hizlaldák, mert a termőföld jelentős hányadát felveri a gaz. A mindenkori kormány szakemberei szolgamód végrehajtották a brüsszeli utasításokat, anélkül, hogy előbb megteremtették volna a váltás feltételeit. Ennek is a fogyasztók viselik a következményeit.
Hozzászólások