Elveszett illúziók

Az emberiségnek történelme kezdetei óta voltak vágyálmai a földi paradicsomról. Emlékezzünk arra, hogy a Bibliában Mózes az Ígéret földje, a tejjel-mézzel folyó Kánaán felé vezeti a választott népet. Avagy ugyanilyen volt a római történetírók szerint Sába királysága. Avagy a középkor embereinek a mesés Kelet. Szóval mindig voltak illúziói elődeinknek, mindig vágytak valahová. A 19. századtól az amerikai kontinens jelentette a minden lehetőség hazáját, ahol bárkiből lehetett milliomos. A prérin bölények tízezreit mészároló trófeagyűjtő. Alaszkában mesés aranyleleteket felfedező kincsvadász. Abban a korban mintegy hárommillió honfitársunk dőlt be ennek a mítosznak, s „tántorgott” ki az óceánon túlra. Arról nincs statisztika, hogy hányan csináltak karriert, s hányan maradtak az itthoni életnívón, avagy az alatt! És ne áltassuk magunkat, legalább fél évszázadon keresztül, az akkori szocialista pokolban az egész keleti blokk vasfüggöny mögé zárt lakossága áhítozott a nyugati jólét, az anyagi biztonság és az ottani demokrácia után. Kétségtelen, hogy a Nyugat átlagembere mostanság is néhány versztával, mérfölddel előttünk jár a jólétben. De nekünk, kelet-európaiaknak immár messze nincsenek olyan illúziónk a nyugati Paradicsomról, mint korábban. Sokan szidják az itteni egészségügyet, akad olyan politikus is, aki egyenesen a nyugati modellt akarná meghonosítani ezeken a tájakon.  A mindenért fizetéses rendszert, ahol a kispénzűek sorban állnának a rendelők előtt, a dagadó pénztárcájú páciensnek viszont fűszoknyás leányok hordanák a gyógyszereket, meg az ebédet. (Amint MZP hirdeti mindenütt.)Az innen elvándoroltaktól az egészségügyben uralkodó ottani valóságra is fény derül. Ott is előfordulhat, nem csak mifelénk! Egy svájci (!) klinikán megoperáltak egy aradi születésű személyt. A kórházból távozta után két nappal óriási fájdalmai támadtak. Visszavitték a gyógyintézetbe, ahol újra fel kellett nyitni a heget, mert kiderült, hogy valamit jócskán elszúrtak. Pedig busásan megfizettették vele az egészet. Más. Svédországban egy volt diákom kisebbik, hat hónapos fia megbetegedett. A nagyobbik az óvodából hozott haza valami fertőzést, amit a család minden tagja megkapott. A kisebbik fiúnál 39,6 fokos lázat mértek. Háziorvosi szolgálat nem lévén, csak a sürgősségre vihették a forró testű kisgyermeket. Öt és fél órai (!) várakozás után kerültek sorra! Még reklamálni sem reklamálhattak, mert semmi szabálytalanság nem történt, minden a hatályos előírások szerint zajlott. Minden ilyen eset hallatán csökken a Nyugatba vetett illúzióm. Nagyon sokan rádöbbentünk: már ott sem fenékig tejfel. Sőt, egyre romlik a helyzet!