Szurkolói szemmel

Nem túlzok, ha azt állítom: valahol a béka sleppje alatt van az aradi felnőtt labdarúgás. A múlt század hetvenes éveiig az országos élvonalba tartozó maros-parti foci olyan messze került az első divíziótól, mint Makó vitéz a jeruzsálemi kaputól. Addig egy jól felépített, gúla alakú rendszer működött a városban, csúcsán egy (a harmincas és hatvanas években két) első osztályú csapattal, a két-három B, s ennél több alsóbb osztályú együttessel. A piramis alapját képező ifjúsági és gyermekcsapatok számát talán a szakvezetők sem tudták pontosan. Ennek köszönhető a hat országos bajnoki cím, a nemzetközi sikerek, az ország számos csapatában focizó aradi labdarúgó.

Mindez kártyavárként omlott össze. A román bajnokság második osztályában most szereplő pankotai együttes teljesítményével nem érdemes foglalkozni, csoda kellene, ha megmenekülne a kieséstől. Az aradi foci zászlóshajóját, az egykori textilgyári csapatot néhány kalandor nyom nélkül elsüllyesztette. (Még a területiben sem szerepel!) A nevével alakult BD csak néhány sportrajongó önzetlen támogatásával áll helyt (sikerrel) a harmadik osztályban. Kétségtelen, hogy amennyiben sikerül az előrelépése, a második vonalban ennél többre lenne szükség.

Az első osztályról már álmodni sem merünk. Milliomos befektető lassacskán csak a Kárpátokon túl akad. (Vajon miért?) Ugyanez a megállapítás vonatkozik az egész nyugati határszélre. Mert Aradhoz hasonlóan, sem Nagyváradnak, sem Szatmárnémetinek, sem Nagybányának a közeljövőben nemigen lesz ütőképes együttese.

Jó lenne végre felderíteni ennek a valódi okát, tiszta vizet önteni a pohárba!