Új szörnyszövetség?

Olvasom egy anyaországi ellenzéki pártvezető felhívását, miszerint a következő választásokon az ellenzéki jelszó: egy lista, egy program, egy képviselő-, egy miniszterelnök-jelölt. (Ez utóbbinál nem mondja, ki de mindenki sejtheti, hogy az ellenzék vezéreként családtársára gondol!)

A 20. század történelmét tanulmányozók számára még a két világháború közötti időszakból ismert a nemzeti egységre buzdító náci szöveg: Egy nép, egy birodalom, egy vezető (Führer). A kommunisták csak átvették ezt a szlogent, így módosítva (idősebbek, emlékezzünk!): a nép egy emberként sorakozik fel a párt és dicső vezetője mögé. A dicső vezető után következett a megnevezés, a mindenkori pártfőtitkár neve. Országtól függően Sztálintól Rákosin, Maón, Brezsnyeven, Titón keresztül Ceaușescuig. Manapság Észak-Koreában Kim Dzson Unig.

Én nem a nemzeti vagy ideológiai egység ellen ágálok. Az egy közös platformba jó szándékkal tömöríthet társadalmi, felekezeti vagy népcsoportot. (Lásd polgári, vagy munkás-, esetleg földműves párt, avagy bármely etnikai, vallási tömörülés.) De sehogy sem tudom megemészteni, hogy miként kerülhet egy koalícióba egy szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali párt. A tűz és a víz. Lehetetlenség ideológiailag összeegyeztetni a törekvéseiket. A népek globalizációjára, beolvasztására törekvő liberalizmust a nemzeti hagyományokat, az identitást ápoló konzervativizmussal.

Azt a hasonló történelmi eseményt, amikor 1866-ban a román liberális és konzervatív párt összefogott Alexandru Ioan Cuza, az ország első közös fejedelme megbuktatására, a történészek találóan „Szörnyszövetségnek” (Monstruoasa Coaliție) nevezték el. Azt a marxista, s természetesen a román nacionalista történetírás is elítélően értékelte, értékeli.

Hát ilyen szövetségnek ígérkezik a kibontakozó anyaországi ellenzéki összefogás is. Kétségtelen, hogy a közös kormányzásuk szinte elképzelhetetlen. Esetleges győzelmük esetén vagy az történik, hogy nagyon hamar összetépik a babaruhát, s csendben búcsút intenek egymásnak. De sokkal valószínűbb, hogy látványosan egymás torkának esnek. Az is lehetséges, hogy az egyik párt magába szippantja (oda édesgeti) a gyengébb párt prominensebb vezetőit, s azok beolvadnak ideológiai ellenfelük pártjába. (Mint tették az áruló szocdemek, amikor átléptek a kommunisták közé, s teszik azt manapság az egyik pártból a másikba, a liberálisból a szocdembe és fordítva gyakran átigazoló karrierpolitikusok.)

De mi lesz a becsapott szavazóikkal? Azok többen vannak és távol is a húsosfazéktól. Az egész tömeget lehetetlen jól fizetett funkciókkal kielégíteni. Viszont az ő „megmentésükre” mindig születnek pártalapító új Messiások.