Űzik az eszüket

Nem volt olyan nap az elmúlt hónapban, amikor ne kaptam volna legalább egy tuti biztos tanácsot a koronavírus ellenszereként. Ilyen vagy olyan fűszerek, forró teák, mézes készítmények fogyasztásától kezdve a gargarizálásig, sósvizes orröblítésig, az 56 fokos pára belélegzéséig, gyakori tussolásig, a rendszeres napozásig avagy a mesterséges UV-sugárzásig. (Tréfából még lótrágyát is említett valaki!) Van az üzenetek között olyan, amely egy naturista önmaga tapasztalatának megosztása a közösséggel, de akad olyan is, amelyet neves orvostudós megfigyeléséből fakadó szenzációs felfedezésnek tulajdonít a küldő.

Nem vitatom el a levelet feladó aggódók jó szándékát, de elgondolkozom a dolgon. Ha olyan egyszerű lenne a fertőzés felszámolása, a járvány megállítása, vajon egyetlen érintett ország valamelyik egyetemi laboratóriumában, gyógyszergyárában, akadémiai kutatóközpontjában nem jöttek volna már rá az ellenszer kidolgozására? Ha már el tudják különíteni a vírust, akkor annak elpusztítását valamilyen módszerrel is ki tudnák mutatni. Ha lehetséges lenne! Ha egy orvostudós tudományos magyarázattal körítve javasolná, s az valakiknél klinikai tesztelésen bevált volna, az illetőnek már most odaítélnék az idei orvosi Nobel-díjat.

A jóindulatú küldők többsége maga sincs meggyőződve az ajánlottak hatékonyságáról, ezért hozzáteszik: Kaptam, küldöm! Mások viszont holtbiztos tippként továbbítják. Nem rosszindulatoskodom, de a székelyek az ilyenekre mondogatják, hogy „űzik az eszüket”.

Bevallom: kezdetben magam is bizakodtam egy hatékony megoldásban, ezért elolvastam a küldeményeket. Aztán rájöttem: felesleges időtöltés. Ha született volna valami érdemi a járvány leküzdésében, már harsogná a média, tele lenne vele a világ.

Amíg ez nem történik, addig maradok idehaza a hátsómon, hallgatom a nálam hozzáértőbbek tanácsait, kerülöm a tömeget, a testi érintkezést. Az okosok meg hadd űzzék az eszüket. Idejük nekik (is) van elegendő, hát töltsék ki valamivel. (Ha már kocsmába sem lehet járni!)