Álláspont

Aki egy kicsit is jártas a történelemben, feltétlenül észre kell vennie, hogy egyes korszakokat kiemelkedő vezető egyéniségekről neveztek el. Számos példát  sorolhatnánk az ókortól napjainkig, hiszen Periklész dicső korszakáról és Nagy Sándor koráról olvashatunk a görög történelmet tanulmányozva, de létezik Augustus vagy Tiberius kora, később a középkorban Nagy Károly kora,  a Napkirály kora,  egészen  a  napóleoni korszakig.

„Az idő soha-soha meg nem áll,
az órák róják szüntelen az útjukat
s a pillanat úgy illan, tovaszáll,
mint gyors folyón a hab, ennyi csak.”
(Diramerjan Artin, 1998)

Klaus Iohannis csütörtökön kinevezte az országos főügyészt és a szervezett bűnözés elleni szakosztály (DIICOT) főügyészét.

Jó ideje furdalja oldalamat ez a kíváncsi kérdés. Legalábbis azóta, hogy egy vasárnapi délelőttön téli, mediterrán napsütésben földrészünk egyik legnagyobb delfincirkuszának lelátóján ültem. 

Barátommal hetente több alkalommal is tanúi vagyunk a reggeli, iskolakezdés előtti csúcsforgalomnak. A tanintézetek bejáratánál ilyenkor feltorlódnak a személygépkocsik. Nem csak a gyalogátkelőhelyek miatt!

Abban a korban vagyunk, akarom mondani, elég korosak vagyunk már ahhoz, hogy igényt érezzünk a sétára, a túrázásra. Aki most rázza a fejét és tiltakozik, előbb-utóbb annak is elérkezik az életében az az érzés, amikor reggel felébredve derékban megmeredve próbál lábra állni, s a masszírozás sem igazán hozza meg a kívánt hatást.

Ha most kerültünk volna ide egy másik, a mienknél fejlettebb, értelmesebb civilizáció bolygójáról, aligha értenénk meg azt, ami napjaink román belpolitikájában folyik. Bár a mai földönkívüliek, ha volnának, már túl vannak bizonyos tapasztalatokon.

Komoly ellentétek kerültek felszínre az USA és Nyugat-Európa között a minapi müncheni biztonsági nemzetközi konferencián, melyen még a kölcsönös vádaskodás sem maradt el.

MÚRE-nívódíjasok. Ez egy olyan elismerés, amelyet kimagasló teljesítményért kap az ember. Kimondatlanul az is benne van, hogy a teljesítmény főként a tartalomra vonatkozik, kevésbé a formára, de arra is. Mivel ez a rovat a tartalom mellett a formával is foglalkozik, különösen a nyelvhelyességi kérdésekkel, most láttuk alkalmasnak bemutatni, milyen kritériumrendszer alapján mondhatjuk valakiről, hogy nagyszerű rádiós, hogy kiváló a nyelvi teljesítménye. 

Mindjárt azzal kezdem, hogy ez a veszély sokkal rosszabb, mint a makróveszély, mert amit látunk, az ellen könnyebb védekezni, ami észrevétlenül, alattomosan támad, mire észrevesszük, már késő. Gyorsan kitalálta mindenki, hogy a vírusokról ejtenék néhány szót. 

Tetszett-e mostanság jó hírt, szívderítő, jókedvre hangoló híreket kapni?Ha igen, szerencsés embernek tarthatja magát. Remélhetőleg, boldognak is. Szóval – igen?Mert én, sajnos, nem.

Románia tele van gonddal-bajjal. Itt van, például, a tavalyi, a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított 4,6 százalékos költségvetési hiány, hiába volt a tavalyi év utolsó negyedévében (az Eurostat szerint) Románia a második helyen – Magyarország után – az Unióban a gazdasági teljesítményt illetően, miközben a legfőbb országok erősen lemaradtak; hiába hallgatták meg tegnap a szakbizottságok a 2. Orban-kormány miniszterelnök megnevezte (régi) minisztereket, ha a legfőbb cél a kormány megbuktatása (s ezáltal az előrehozott választásokig vezető út megtisztítása) a PNL révén(!). 

Jámbor Gyula minapi, a román mezőgazdasági termékek kivitelével, illetve a külföldről behozott termékekkel foglalkozó találó jegyzetével kapcsolatban jutott eszembe Mahátma Ghandi. Az múlt századi indiai politikus, nemzeti hős, különben angol egyetemet végzett gondolkodó a brit gyarmatosítási módszerek elleni tiltakozásként maga állt neki a szülőföldjén termelt gyapot kézműipari feldolgozásához, valamint maga párolta a sót a tengervízből.

Jámbor Gyula minapi, a román mezőgazdasági termékek kivitelével, illetve a külföldről behozott termékekkel foglalkozó találó jegyzetével kapcsolatban jutott eszembe Mahátma Ghandi.

Az angolok kiléptek az EU-ból, a nyelvük azonban bennmaradt. Sőt, magabiztosan megőrzi domináns helyét, toronymagasan megelőzve minden potenciális riválist. Bármennyire is meglepő első látásra, a 27 tagországúra zsugorodott Unióban az a nyelv marad a meghatározó, amely egyetlen országban sem hivatalos, s amely egyetlen EU-s nemzetnek sem anyanyelve.