Hollai Hehs Ottó

Itt vagyunk, egyet, kettőt alszunk, és eljön a nagy nap: a magyarság a modern idők parlamenti demokráciájának talán legizgalmasabb és legjelentősebb választását bonyolítja le. A mostani magyar választás eredménye határainkon jóval messzebbre is kihatással lesz.

Pihenek, csukott szemmel, és gondolataim ide-oda ugrálnak. Egyik furcsa hír a másik után: akár a tévét kapcsolod be, akár a számítógép mellett ülsz, az interneten kalandozva ugyanazok a hajmeresztő jelentések fogadnak – háborúról, leszámolásról, fenyegetésekről és egyéb undorító dolgokról.

Több mint ötszáz éve, hogy Európa a nagy földrajzi felfedezések korában „véletlenül” rátalált a nyugati kontinensre. Az északi rész, Észak-Amerika, közel háromszáz év alatt fejlett állammá vált, majd pontosan 250 évvel ezelőtt függetlenedett Nagy-Britanniától. E két és fél évszázad története nagyon izgalmas és tanulságos: leírja ennek a fantasztikus új államnak a felemelkedését a kezdeti tizenhárom kis gyarmat függetlenségi harcától a mai szuperhatalomig. Példátlan fejlődése a világtörténelemben, bizonyítéka annak, hogy a teremtés koronája, az ember, mire képes.

A cím kérdőjeles, mert mai világunkban ritkák az egyszerű megoldások. Pedig a logikai gondolkodás mindig a legegyszerűbb válaszokat adja.
Amiről most írni szeretnék, az kulcsfontosságú kérdés, mert ettől függ Európa, de talán egész nyugati keresztény civilizációnk jövője.
Mindenki sejtheti, hogy a háborúról esik szó, amely több mint négy éve sötét rémálomként megfertőzte és elrontotta az életünket.

Aki ismeri a homeopátia titkait, az tudja, hogy a hasonlót hasonlóval gyógyítják (similia similibus curantur). Persze sokan vannak, akik ezt nem hiszik, ezért is van annyi vita a homeopátiás gyógyítás körül.
Hasonló elv alapján a háborút háborúval kell legyőzni! Nem tartom lehetetlennek, sőt úgy tűnik, nem is marad más választásunk, hiszen – ahogy látjuk – semmilyen más módszer vagy próbálkozás nem hoz eredményt.

A több mint két évezreddel ezelőtt megszületett keresztény vallásból lassan kialakuló nyugati keresztény civilizációra és kultúrára, elsősorban Európában, ma már alig lehet ráismerni. Dél-Amerikában még tisztelik a vallást, az Egyesült Államok régi protestáns, puritán életformája azonban teljesen eltűnt.

Az első részben az úgynevezett háttérhatalom létezéséről és felépítéséről írtam röviden. Kiegészítésképpen szeretnék idézni egy amerikai személyiségtől, aki már hatvan évvel ezelőtt arról írt, hogy létezik egy, az egész világra kiterjedő politikai összeesküvés, amelynek célja a világ feletti totális uralom.

A hatalom, mint fogalom (főnév) okos és érthető meghatározása nem könnyű feladat, és már a régebbi, például a görög vagy a középkor ismert gondolkodóinak is témája volt. Talán a legegyszerűbb értelmezése szerint a hatalom olyan képesség vagy lehetőség, amely személyek, intézmények, országok kapcsolatában az erősebb elképzeléseit a másikra, a gyengébbre érvényesítheti.

Igen, miniatűr, mert csak egy igen rövid hozzászólást kísérlek meg a mai, legaktuálisabb magyar belpolitikai kérdésekről.
Mire ez az írás megjelenik, már alig nyolc hét marad a választásokig. Minden négyévenként megtartott választásnak nagy a tétje, bár ez is relatív, mert ha egy kormány jól teljesít, és van jövőképe, akkor nyugodtan várja a szavazók döntését.

A jelenlegi politikai és társadalmi helyzet itt Európában már annyira feszült, zavaros, és sajnos már lassan teljesen reménytelennek tűnő, hogy csak a vakok és a struccpolitikát folytatók nem látják, nem hiszik, hogy civilizációnk, de elsősorban keresztény kultúránk végső veszélyben van. Már hiába fújnak egyesek riadót, mások már a vészharangot kongatják, semmi nem használ: Európában politikusaink többsége mintha süket volna, vagy mintha hipnotizálva lenne, vagy – és talán ez az igazság – eladtak magát.

Mielőtt a fenti kérdésre kitérnék, pár megjegyzésem volna a magyar belpolitikáról is.
Az utóbbi hetek rossz, hideg időjárása alkalmat adott kormányunknak, hogy ismét bizonyíthasson. A gyors intézkedések a rászorulók tűzifa-ellátásáról, majd az úgynevezett rezsistop, amely a januárban valószínűleg megemelkedő fűtési többletköltségeket átvállalja a háztartásoktól, olyan pozitív bizonyítékok, amelyek kétségkívül igazolják, hogy a jelenlegi kormány első számú feladatának tekinti a magyar lakosság, különösen a családok életkörülményeinek támogatását.

Jeleztem, hogy gondolatmenetemet folytatom, tehát sietek kihangsúlyozni, hogy egy esetleges, Kárpát-medencei politikai együttműködés erősítené a Patrióták Európáért jobboldali politikai szövetséget, mely 2024 nyarán Bécsben jött létre Orbán miniszterelnök, az osztrák Herbert Kickl, illetve a cseh Andrej Babiš kezdeményezésére. Az új képviselőcsoport jelenleg 13 országból 85 képviselővel a harmadik legerősebb a parlamentben.

Első olvasatra mindenki arra gondol: ez lehetetlen! Mi ez, milyen elképzelés a közös útról? Hiszen mind a magyar–szlovák, mind a román–magyar közös út nehezen elképzelhető. Mégis, van valami nagyon közös a három nép életében, amit nem lehet elfelejteni, kizárni, és ez elsősorban a közös történelmi múlt, valamint a Kárpát-medence közös földrajzi és így geopolitikai helyzete.

BÚÉK, la mulți ani és guten Rutsch – három újévi köszöntés, melyeket sok évtizeden keresztül hallottam, mondtam. A Boldog új évet kívánok kifejezés rövidítése rövid, praktikus, a magyar megszokta. A románok sok-sok további évet kívánnak, praktikus kívánság és születésnapokra is használják. A guten Rutsch szerintem butaság, jó átcsúszást kívánnak a másik évbe, de hogy miért kell ezt csúszva megtenni? Talán a szilveszteri pityókás állapot miatt.

Órák múltán itt van a karácsony, a szenteste, karácsony böjtjének estéje, ami a keresztény civilizáció legmeghittebb, legszentebb, legnagyobb ünnepe. A téli napforduló után pár nappal, és az új évre való várakozás mellett, a legszebb, legbékésebb családi ünnepe. Emlékszem, mint gyermek, mennyire vártam, sok millió társammal együtt a karácsonyt. Az év legszebb napja volt.