Jámbor Gyula

Politikai földrengés rázta meg tegnap reggel Európát, amikor kiderült: Nagy-Britannia lakossága, ha nem is nagy többséggel, de úgy döntött: kilép az Európai Unióból. Végül annak a kilépéspárti vezetőnek lett igaza, aki azt mondta, hogy június 23., csütörtök „Nagy-Britannia új függetlenségi napja” lesz.

Ízlések és pofonok különböznek, tartja egy régi, sok nyelvben fellelhető mondás (amelynek eredetére, szerzőjére nem sikerült rátalálnom).

A meny és a pokol közötti távolság olykor elképzelhetetlenül csekély.
Tegnap reggel hazatért a román fociválogatott, és a csekély számú „fogadóbizottság” jórészt becsmérlő szavakkal illette a „csúfosan leszerepelt” nemzeti tizenegyet.

Hat angol, 20–41 év közötti „szurkolót” villámgyorsan egy és három hónap közötti börtönbüntetésre ítélt egy francia bíróság a Marseille-ben bekövetkezett verekedések nyomán.

Biztosan valami színházi ember, talán színikritikus találhatta ki: ha egy előadás díszletében fegyver lóg a falon, annak előbb-utóbb el kell sülnie, különben fölösleges és így kiküszöbölendő.

Ma kezdődik az érettségi. Ki tudja, hogy a felnőttkor küszöbére érkezett fiataloknak mekkora hányada veszi sikerrel életének talán első komoly akadályát, és ennél is fontosabb kérdés, hogy mi lesz azután? Mi lesz, ha sikerül, s mi lesz, ha nem?

A napokban döntött a román parlament képviselőháza – ez ügyben a döntő fórum –, hogy a hipermarketek, azaz a legnagyobb áruházak polcain a hazai élelmiszerek aránya legalább 51 százalék kell, hogy legyen.

Hát ez meg mi?, kérdezheti majd a cím láttán a kedves olvasó. A mosolyt programozni lehet?
E sorok írásakor, vasárnap délután, legfeljebb tippem van arra, melyik párt lesz a helyhatósági választások győztese.

Holnap urnák elé járul az ország lakossága a helyhatósági választásokon. Már aki elmegy szavazni – magam mindenkinek azt ajánlanám, hogy ezt tegye, s ha nem megy, akkor a későbbi véleménynyilvánításhoz sem nagyon van joga.

Ha a színész szerep közbeli fizikai erőfeszítését kellene jutalmazni, Ötvös Andrásnak feltétlenül valami nagydíjat adnék.

Pénteken véget ért a G7-ek Japánban megtartott csúcstalálkozója. Amúgy a csúcs nem volna igazi meglepetés, hiszen a világ legfejlettebb ipari országainak – Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország – képviselői (legalább külügyminszteri szinten) rendszeresen, évente találkoznak. (Kanada csatlakozásával éppen húsz éve váltak G-6-ból G7-té).

Amikor Románia helyéről esik szó az Unióban az életszínvonal, a jövedelmünkből megvásárolható javak, szolgáltatások stb. tekintetében, nem sokat gondolkodunk: az utolsó előttiek vagyunk, csak Bulgária jár mögöttünk.

Hiszik vagy sem: találkoztam olyan nézővel, aki megkönnyezte A folyón túl Itália c. darabot. Amit pedig vígjátéknak hirdettek, mint ahogy az is, bár nem fulladozik nézése közben a nevetéstől az ember, noha igen sok jó, szellemes replika, poén van benne.

Tegnap jóformán minden hazai hírtévé egész nap Dan Condrea vasárnap esti balesetével foglalkozott.

Egy ország fejlettségi szintjét egyebek között városlakóinak számával mérik: minél nagyobb az arány, annál fejlettebbnek számít.