Ha ma a képzőművészet iránt érdeklődő magyar a Feszty nevet hallja, mindenekelőtt a Magyarok bejövetele c. monumentális, a Szeged közelében, Ópusztaszeren kimondottan e célra épült rotondában (körcsarnokban) elhelyezett monumentális alkotásra gondol.
Nyitott szemmel próbálok járni az utcán. Nem mindig sikerül. Megtörténik olykor, hogy annyira belemerülök gondolataimba, hogy nem veszek észre jó ismerősöket sem.
Ismerek olyan embert, aki felnőttként – és nem csak egyetemi végzettsége folytán értelmiségiként – érte meg „Románia legdicsőségesebb korszakát”, 30-35 évvel ezelőtt.
Szerda késő délután Arad alighanem legreprezentatívabb helyén, a Városháza (dísz-) Ferdinánd Termében lépett fel a Budapest XII. kerületének Solti György világhírű karmesterről elnevezett zeneiskolája tanári karából alakult kamarazenekar, illetve több szólista.
Tegnap este-éjjel lezajlott az Eurovíziós Dalfesztivál döntője, amely – tetszik-e vagy sem – nagyobb érdeklődést váltott ki, mint az európai politikusok akármilyen nagy összejövetele.
Az Eurovíziós Dalfesztivált 1956 óta rendezi meg az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU). A résztvevő országok egy-egy versenyzőt nevezhetnek be, akik élőben adják elő az általuk választott versenyszámot.
Csütörtökön felavatták a deveselui (Olt megye), az Egyesült Államok (nem kis) költségén épült rakétalehárító központot. A mintegy 3300 lakosú olténiai község, amelynek pár éve a nevéről se hallott az ország nyugati vagy középső részén élő polgár, híressé vált az ott – tegnapelőtt a világ leghatalmasabb katonai szervezete főtitkárának, meg a román miniszterelnöknek a jelenlétében – felavatott rendszer okán.
Kiss Károly – kollégánk, barátunk, Karcsi – ma délután itt hagyott bennünket. Az újság, kollégái iránti viszonyulását mutatja, hogy mondhatni az utolsó percig dolgozott, amíg, szó szerint, le nem esett a lábáról.
A nagyváradi M. M. Pódium Színház A puszta csárda, avagy Csokonaitól Tamásiig. Vidám, szórakoztató zenés összeállítás címmel hirdette meg előadását, amelyet már jóval régebbre tervezett Aradon, de csak most jött össze.
Sokszor, sokféle formában hallottuk, olykor meg is tapasztaltuk, hogy minden mindennel összefügg – a látszólag egymástól nagyon távolálló, semmi kapcsolatban nem lévő dolgok, történések is.
Valahol az interneten bukkantam rá – az én legnagyobb (bár valóban az lenne) vétkem, mert eddig nem figyeltem fel rá – hogy május 8. a férfi–női egyenlőség napja volt.
Változnak az idők, s mi bennük változunk – mondja egy ókori latin szerző, akit aztán, különböző megfogalmazásokban, évszázadokon keresztül napjainkig idéznek.
Olvasóink közül szinte biztosan (néhány jelenlévőn kívül) senki nem hallott a Repkény-találkozóról; a fiatalok közül talán sokan arról sem, hogy mi az a valóságában már eléggé ritka repkény, a házfalakat, kerítéseket befutó zöld növény.
Miniszterelnökünk felesége, Valerie Cioloş-Villemin csütörtökön este Gyulafehérvár, az egykori erdélyi főváros Szent Mihályról elnevezett római katolikus katedrálisában énekesként lépett fel egy jótékonysági hangversenyen.
