Jámbor Gyula

Miközben Európában kánikula dühöng, a politikában hidegháborús szelek kezdnek fújdogálni. Az USA kongresszusa a napokban újabb szankciókat szavazott meg (szerdán az elnök aláírásával jogerőre emelkedtek) Oroszországgal szemben, mire az válaszképpen 755 amerikai diplomatát (illetve nem amerikai állampolgárságú helyi kisegítő személyzetet, a helyzet nem teljesen világos) utasított ki szeptember elsejei határidővel a moszkvai nagykövetségről, a szentpétervári, jekatyerinburgi és vlagyivosztoki konzulátusokról.

A jelenlegi amerikai elnök egy régebbi, New Yorkot ábrázoló sematikus rajzát harmincezer dollárért adták el egy árverésen. Az összeg nem a mostani „nomber one” (az első számú) bankszámlájára folyt be; nincs is rá szüksége pár milliárd dolláros vagyona mellett – állítólag még az anyagi helyzetéhez képest szerény, évi potom négyszázezer dolláros elnöki fizetését sem veszi fel –, de a rajz újdonsült tulajdonosa és utódai majd azzal kérkedhetnek üzleti ügyfeleik, barátaik körében, hogy az USA (jelenlegi, illetve később már egykori) elnökének saját kezű, amúgy meggyőződésem szerint csekély művészi értékű alkotása birtokában vannak.

Pár napja olvashattuk hazai honlapokon, hogy a román kormány hivatalosan is benyújtotta pályázatát az Európai Gyógyszerügynökség bukaresti befogadása érdekében.

Aligha ismerik sokan a „meghaladás napja” („overshoot day”) kifejezést, pedig néhány esztendeje már használják, és azt jelenti, hogy az emberiség valamely évben egy adott dátumig elhasználta a Föld (folyó esztendő végéig) megújítható erőforrásait.

Miután a múlt hét végén Észak-Korea végrehajtotta tizenvalahányadik rakétakísérletét, az Amerikai Egyesült Államok két, több nemzet vadászgépei által kísért szuperszonikus bombázót küldött a Koreai-félsziget északi része, légtere fölé.

Hatvanas, hetvenes, nyolcvanas honfitársaink (főleg a beszerzésben elsősorban érdekelt hölgyek) kétségkívül emlékeznek a jó három-négy évtizeddel ezelőtti, az „aranykorba” besorolt évek ragyogó korszakára, amikor havonta egy liter étolajat osztottak személyenként, táblázat alapján, a lakosságnak.

Pár napja, amikor felmerült, hogy a miniszterelnök esetleg meneszti kabinetje egészségügyi tárcájának birtokosát a hazai kanyarójárvány kapcsán, elhatároztam: ha bekövetkezik, kiállok az elbocsátott miniszter védelmében. Nem ismerem, fogalmam sincs róla, hány pénzt ér, de meggyőződésem, hogy ebben az ügyben (majdnem) ártatlan.

Menni vagy maradni c., hétfőn megjelent cikkemben utaltam a hazai lakosság migrációs szándékait felmérő világbanki kutatásra, amely szerint mintegy 3,6 millió román állampolgár gondolkodik azon, hogy a elkövetkező öt esztendőben elhagyja az országot.

Nem lepett meg túlságosan a Szállításügyi Minisztérium csütörtökön közzétett új projektje, amely szerint a Piteşti–Nagyszeben autópálya az eredetileg tervezettnek mintegy kétszeresébe kerül majd (1,6–1,8 milliárd euró helyett kb. 3,3 milliárdba), valamivel meghosszabbodik és kivitelezésének határideje is kitolódik.

Olvasom: a román főváros negyedik kerületének tanácsa majdnem százezer lejes jutalmakat osztott ki a nyolcadik osztályt végzettek országos felmérésén, illetve az érettségin tiszta 10-sel végzett diákok között.

Nincs még egy olyan hely, ahol annyi miniszter esne egy főre, mint Belgium és az Európai Unió fővárosában, Brüsszelben. Ezután, ha hinni lehet Románia kormányfőjének, még több esik majd.

A címben szereplő társítást nehezen lehetne magyarázni, ha nem fűződne mindkettő Romániához. Bár igaz, a világ leghatásosabbnak kikiáltott (mondják, a gyakorlatban is ellenőrzött) légelhárító rakétarendszere még a jövő zenéje, a kanyarójárvány a maga hétezer-valahány eddigi megbetegedésével és harminc-valahány halálos áldozatával a közelmúlt, a jelen és bizonyára a közeljövő súlyos egészségügyi valósága.

A konok olvasó az interneten gyakorta olvashat sokszor talán meglepő híreket a világ nagy aukciós házainak árveréseiről, amelyek során régi nagymesterek (festők, szobrászok stb.) alkotásait, híres emberekhez tartozott tárgyakat vernek dobra, amelyek többbnyire a közember számára elképzelhetetlen és elképesztő összegekért cserélnek gazdát.

Mi tagadás, ma már csak kevés történés, tény lep meg, akár a világot, akár Romániát nézem. Az utóbbi majdnem fél évszázadban, amióta „szakmai ártalomként” is többé- (de inkább, sajnos, kevésbé) a világ dolgaira figyelek, sok mindent láttam, tapasztaltam, igazán meglepő napi szinten meglehetősen kevés adódik.

Ma, romániai idő szerint 9 órakor néztem a magyar nyelvűek számára is megközelíthető nepesseg.population.city/wordl honlapot, amely, állítólag pontosan mutatja, mekkora pillanatnyilag a világ lakossága.