Jámbor Gyula

A keresztény pünkösd előestéjén újabb szörnyű és gyalázatos terrortámadás érte Európát (minden ilyen, ártatlan emberek elleni támadás gyalázatos) az iszlám állam részéről: Londonban, a világ talán leg„multikulturálisabb” városában öltek meg legalább hét embert és sebesítettek meg súlyosan majdnem ötvenet egy szélsőséges és borzalmas ideológia nevében.

Miközben végiglapoztam Fazekas József nagyzerindi ny. történelemtanár A visszajáró történelem útjain c. kötetét, meg a pünkösd szombatján a nagyzerindi kultúrotthonban a méltatók beszédeit hallgatva minduntalan Horatiusnak az ércnél maradandóbb emlékműre (saját alkotására) vonatkozó sora járt az eszemben.

Hétfőn délután a Kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemen díszdoktorrá avatták Charles (azaz Károly) wallesi herceget, Nagy-Britannia trónjának első számú várományosát.

Biztosra veszem, hogy néhány száz, de legalább pár tucatnyi olvasó még emlékszik (az azóta is többször idézett orosz–szovjet) Arkagyij Rajkinnak az akkor még egyedüli (nálunk némi nehézség árán fogható) magyar tévéállomás humorműsoraiban elhangzó poénjára: „válámi ván, dé ném áz igázi”.

Június 3-án, szombaton 11 órakor a Zerindi Művelődési Házban kerül sor Fazekas József nagyzerindi ny. történelemtanár A visszajáró történelem útjain c. könyvének bemutatójára.

Szombaton Taorminában, a kelet-szicíliai kisvárosban szombaton végetért a G7-csúcs – a G7-ek, mint ismeretes, a világ hét legfejlettebb ipari államát tömörítő szervezet., mondhatni a világ krémje, amelynek állásfoglalását, határozatait komolyan kell venni.

Trump amerikai elnök a napokban hosszabb európai körutat tett – az elsőt januári beiktatása óta. Találkozott, többek között, a pápával, aki, bizonyos értelemben még nála, a világ első számú politikusánál is hatalmasabb, hisz öt kontinens kétmilliárdnyi római katolikus hívőjének feje.

Morbid téma a halál, de hát az élet nem végig mézeskalács, hozzátartozói elmúlásával, halottai eltemetésével előbb-utóbb mindenkinek szembesülnie kell.

Köztudott, hogy a „l’art pour l’art” francia kifejezés (szó szerint: művészet a művészetért). Egyik ismert teoretikusa, a XIX. századi költő, Gautier szerint a művészet az erkölcsi érdektől és a hasznosságtól független öncél, s csak az lehet szép, ami nem való semmire, a hasznos eleve rút, mert valamilyen szükségletet elégít ki.

Sok éve annak, hogy némi meglepetéssel olvastam: egy nyugat-erurópai, híresen nagy tejtermelőként ismert országban bevezették a zenehallgatást a természetesen nagyon korszerűen berendezett, felszerelt istállókba, rájöttek ugyanis, hogy az egyébként kiválóan etetett, gondozott tehenek jobban leadják hatalmas tőgyük tartalmát, ha közben kellemes, lágy muzsikát hallgatnak. Érzelmekre ható komolyzenét.

Meséli ismerősünk, hogy nemrég a németországi Ludwigshafen hatalmas klinikáján, ahol idős beteget látogatott meg („látnátok, hogy milyen modern minden”), meglepetésére hazai szót hallott: asszisztensnő beszélt románul egy beutalt pácienssel.

A banán, mint köztudott, egy „déli”, hozzánkhoz – Romániához – képest melegebb éghajlatokon termő gyümölcs.

Egy héttel az RMDSZ országos kongresszusa, egy nappal a FUEN-értekezlet befejezése után került sor szombaton az Arad Megyei Küldöttek Tanácsának értekezletére.

„Nagy csapás” ért vagy két napja, amikor megtudtam, hogy a világ leggazdagabb üzletemberei 35 milliárd dolláros veszteséget szenvedtek el az utóbbi idők USA-beli politikai viharainak forgatagában.

A szaktanárok, meg saját tapasztalataim alapján állíthatom: nem mindenki, pláne, ha diák, szereti a történelmet, mint tantárgyat.