Puskel Péter

Mikor e sorokat írom lakásom falai közt, aligha van időnk, kedvünk emlékezni, ünnepelni.

Elment egy jó kolléga, váratlanul itt hagyta kedvenc városát egy ízig-vérig városvédő, helytörténész és közíró, Péter. I. Zoltán.

Nem is olyan régen még arról ábrándoztam, lesz-e valaha egy olyan hónapom, amelyben úgy élek majd, mint egy átlagnyugdíjas.

eshet mostanság szó, mint arról a vírusról, amely feje tetejére állította a világot, s amely néhány hét leforgása alatt a 21. század mumusává lépett elő?

Koronavírus vagy mifene – írtam hetekkel ezelőtt, mikor még halvány sejtelmünk sem volt arról, hogy egyre terjedő világjárvány küszöbén állunk, s ennek mi a jelene és egyenes következménye. Ez utóbbit még most is csupán csak feltételezzük.

Március 8. örök.
Erről a szebbik (dehogy is gyengébb) nem képviselői nagyon ügyesen gondoskodtak. Ebből sikerült kiszűrni a politikát, a múltat s a bizonytalan jelent.

Tetszett-e mostanság jó hírt, szívderítő, jókedvre hangoló híreket kapni?Ha igen, szerencsés embernek tarthatja magát. Remélhetőleg, boldognak is. Szóval – igen?Mert én, sajnos, nem.

Valamelyik nap erősen meggondolkoztatott Jámbor Gyula barátom fajsúlyos írása: minden mindennel összefügg – emlegette és ez valóban így van, még ha másoktól is többször hallottuk ezt a posztulátumot.

A merész álmok olykor teljesülnek. Csak nem mindig akkor, amikor szeretnénk. Határtalan türelem, kitartás kell hozzá. Nem ritkán néhány nemzedék stafétája. Ami a nagyapának nem sikerült, valósággá érhet az unoka életében.

Olvasom Jámbor Gyula barátom remek írását a hazai multimilliomosokról. Számuk növekvőben van, vagyonuk szintén szépen gyarapodik. Miközben az ország továbbra is az európai kullogók közt is egészen hátul…

Aki járt mostanság Nagyváradon, annak szinte mellbevágó a látvány. A Pece-parti Párizs pár év alatt óriásit fejlődött, szépült, európai külsőt öltött. A belváros szinte minden jelentős épületének a külseje megújult.

Bűvös szám a 75. Különösen, ha életkort jelez.
Megtréfálja a matematikát.
Nem száz, attól még elég messze áll(sz).

Tömegközlekedésről Aradon a lóvasút beindítása óta beszélhetünk. Éppen a napokban volt a másfél évszázados évfordulója. Csendben telt el, nem jutott senkinek az eszébe, hogy felhívja a figyelmet a város múltjának egyik fontos mozzanatára.

Na nem a nagyvilágban, vagy akár kisrégiónkban. (Bár ez utóbbi is megérne egy misét.)
A nyár közepén beindult egy olyan szükséges és immár halaszthatatlan munkálat Arad belvárosában, amelynek végkimenetelét aligha tudja valaki is megjósolni.

Vannak városaink, amelyekre egy-egy történelmi esemény vagy kiváló személyiség rányomta bélyegét. Kolozsvár Mátyás király szülőhelye, Erdély szellemi központja, Nagyvárad Szent László városa, Temesvár a sokarcú Bánság ütőere, Arad a magyar Golgota.
Ez utóbbi elnevezés Kossuth Lajostól származik és 170 év múltán sem kopott meg.