Álláspont

Mindkét világháborút követően az emberiség méltán várta az államok közötti vitás ügyek méltányos rendezését, s egy új világrend kialakítását.

Nehéz Róla úgy írni, hogy a kedves olvasó az első soroknál ne kiáltson fel: „tudom, kiről van szó!”.

Egy rádióinterjúban hallottam egy anyaországi diákot arról panaszkodni, hogy mennyi felesleges dolgot kell megtanulnia az iskolában. Elsőként az algebrában az integrálást említette, mint teljesen felesleges ismeretet.

Románia immár 10 éve az EU tagja. Mondhatni a román történelem legjobb évtizede. Sem 1989 után, sem az előtt, de még a második vagy az első világháború előtt sem volt ilyen jó időszak Románia történelmében.

Romániát az utóbbi napokban jókora, bár távolról sem példátlan természeti csapás érte, hisz volt már ennél rosszabb és nagyobb is: az ország keleti-délkeleti részében tizenvalahány-megyét sújtott a hóvihar, az erős, torlaszokat okozó szél, települések maradtak áram nélkül, meghalt egy nő, akihez nem tudott idejében kijutni a mentő, egy asszony a segítségére siető lánctalpas katonai járműben szülte meg gyermekét, autósok százai rekedtek az úton, vonat- és repülújűratkaz függesztettek fel stb.

Néhány hete tűnt fel a magyar médiában a „fapados terrorizmus” kifejezés. Nyilván magyar találmány, az alacsonyabb árú (law cost) repülőjáratok mintájára: a fapad nem azt jelenti, hogy kemény lócákon, kényelmetlen körülmények között ülnek az utasok, hanem azt, hogy, a szállításon kívül nem nyújtanak más szolgáltatásokat (pl. enni- és innivalót), tehát olcsóbbak.

Jó negyedszázaddal ezelőtt, a régiónkban akkor elkezdődött politikai változásokat elemezve, egy volt kollégám nagy lelkesen kifejtette, hogy a Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia felbomlása után a magyar többségű területek gyorsan visszakerülnek az anyaországhoz.

A nagypapa pompásan ellátott, messze földön híres játéküzlete ott állt a Zrinyi (ma Goldiș) utca sarkán, a Bohus-palota helyén. A régi békeidőkben még Szegedről is ide jártak a vevők karácsony tájékán egy-egy különösebb játék megvásárlásáért.

„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”
Ez egy Voltaire (Francois-Marie Arouet)-mondás, vagy csak neki, a felvilágosodás filozófusának tulajdonított „nagyvonalú” szállóige.

Végignéztem a tévéadókon, amennyire az időmből futotta, az új román kormány kijelölt minisztereinek parlamenti bizottságok általi, szerda reggeltől folyó meghallgatását.

Örömmel halljuk: a Román Turizmus Patronátusának Szövetsége szerint közel 170 ezer romániai turista negyvenmilliónál több eurót költött szilveszter kapcsán hazai és külföldi kikapcsolódásra.

Aki a törvényeket és a virslit szereti, ne nézze, hogyan készülnek, szól egy Murphy-mondás. Amely többek között azt kívánja érzékeltetni: nem éppen minden az, aminek látszik, s az embernek néha jobb, ha nem tudja, mi zajlik a háttérben.

Nem tudom észlelték-e, hogy az utóbbi évtizedekben eltűntek a politikai viccek e vidékről.

Már egy hónapja kemény tél uralkodik felénk. Az elmúlt években panaszkodtunk, hogy már a telek sem az igaziak, alig van hó, s mínusz fok alá sem akar süllyedni a hőmérséklet.

Magunk mögött hagytuk. Elbúcsúztattuk. Hálát adtunk, vagy lázadoztunk.
Csak itt a Földön volt „évváltás”, a naptárban és az adminisztrációban. Különben a „Mindenségben” az idő megállás nélkül, zökkenőmentesen ment tovább.