Álláspont

Ezen a héten, jövő hétfőig (már és még) két kormányunk van.

Néhány hét múlva elmúlik az önfeledt öröm, amit a kormánycsere buggyantott ki románból, magyarból és rommagyarból egyaránt, kezdődnek a szürke hétköznapok.

Már csak napok kérdése, hogy lesz-e új kormány, vagy húzni fogják az időt a jelenlegi ideiglenessé válttal, s ha új kabinet alakul, jobb lesz-e, mint a katasztrofális Boc-kabinet és az oroszlánkörmét megmutatni sem tudó Ungureanu úré.

Államfőnk azt mondta az Európai Tanács rövid időre Bukarestben vendégeskedő elnökének, hogy nem szabad az Unió tagországaiban a hatalomhoz engedni a szélsőséges alakulatokat sem a régi Európából, sem az újabban csatlakozott tagországokból.

Várhatóan az idei május elsején is „behálózzák” a városnegyedek zöldövezeteit a nagyobbik kormánypárt szervezetei, a PDL képviselői már most élezik a késeket, a tervek szerint ingyen fogják osztogatni a több ezer adag bográcsos tokányt az éhes népnek.

Több mint 10 millió euró vissza nem térítendő összeget nyert el EU-s alapokból Gyergyóremete az utóbbi 4 évben, amivel a kb. 6000 lakosú székelyföldi község az uniós alapok lehívásának bajnoka.

Magyar miniatűr, Reményik Sándor verse. Ezt a verset oda dugnám minden egymással békétlenkedő erdélyi magyar politikus orra alá. Értsen belőle! Két bélyeg, Széchenyi és Kossuth került egymás melle, egy – haza Clujba – menő borítékra.

Az még csak hagyján, hogy Ungureanu mininiszterelnök, egyetlen miniszter sem tisztelte meg a Tiszteltnek nevezett Házat hétfőn, amikor az ellenzéki szövetség képviselője felolvasta bizalmatlansági indítványát, de az igencsak meglepő, hogy Ponta úr, a szociáldemokraták elnöke és Antonescu úr, a liberálisok elnöke sem vett részt e fontos parlamenti procedúrán, és a képviselő meg szenátor urak közül is sokan megunták a mindössze tizenöt oldalas szöveget, rendre távoztak a teremből.

Jelentős a tétje a közeledő helyhatósági választásoknak magyar szempontból.

Ha a kedves olvasó nem tudná, mit is írtunk a címben, nem csodálkoznék nagyon, bár a két nyelven beszélő némi gyanúperrel élhetne, hogy az „arpă” netalán árpát, a „malată” esetleg malátát jelent, együtt pedig árpamalátát. De mi a Battanya?

Ez egy film címe, egy régi magyar filmé. A törvény, akkor harminc gyereket kért (írt elő) egy osztály létesítéséhez. A film szerint legalábbis ennyit.

Ha az embernek nincs munkája, semmije sincs, mondja mintegy sorsa summázataként a középkorú, de a nyugdíjtól még több évnyire lévő hölgy, aki – nem gyorstalpalón szerzett – egyetemi diplomájával évek óta olyan munkát végez egy multinál, amelyet egy valamelyes kézügyességű, néhány osztályos végzettségű fiatal lány könnyedén megtanul egy hét alatt.

Már rég tudom, hogy Klaus Iohannis nagyszebeni polgármester romnémet. Inkább román, mint német, többek között azért, mert hivatalosan nevét „I”-vel és nem „J”-vel írja. 

A kalendárium majd mindenik napjára esik egy-egy világnap: küzdelem az AIDS, a tuberkulózis, az írástudatlanság ellen, megemlékezés a színházról, az anyatejes táplálásról, az információs társadalomról…

20 éven belül a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvvé váljon Romániában, ismertette a minap az RMDSZ hosszú távú elképzelését Kovács Péter a nyelvi jogok füzete bemutatása kapcsán. Az elképzelés kétségtelenül dicséretre méltó, mivel újabb, erősebb eszköz lenne a magyarság megmaradására, megerősödésére.