Álláspont

Kizökkentette a rendes kerékvágásból Temesvár belvárosának lakóit és az itt székelő cégek munkatársait az önkormányzat decemberi határozata, amely szerint két órára korlátozzák az autók parkolását 28 belvárosi utcában.

Az új év egyetlen jó híre: eltelt január első harmada is anélkül, hogy beköszöntött volna a kemény tél, hisz fűtési számláink így is kibírhatatlanul nagyok, de képzeljük el, milyenek lennének, ha a hőmérsékleti értékek mínusz 10-20-at mutattak volna a tél első felében.

Mi vár Európára? Miután a huszadik században két világháborúban tette tönkre saját magát, milyen szerep vár még a vén kontinensre a jövőben?

Fokozódó gazdasági válság Európában, lázadásokkal párosuló politikai átrendeződés Oroszországban, szocialista hiszti Budapesten, recessziós előrejelzések Kínában, puskaporos helyzet Irán körül, kiszámíthatatlanság a diktátorok elűzése után a Közel-Keleten, rejtélyes jövő az atomhatalommá növekedett Észak-Koreában: 2012 kezdeti jelei aligha utalnak nyugalmas évre.

A napokban az amerikai elnök bejelentette az Amerikai Egyesült Államok hadseregének stratégiaváltását: csökkenti létszámát, megváltoztatja az egyszerre két színtéren is vívott háború elképzelését, végül figyelmét főleg az ázsiai–csendes óceáni térségre összpontosítja.

Szabadságon voltam, ezért sajnos vagy hál’Istennek nem voltam jelen a városi tanácsülésen, amikor a fiúk a Szabadság tér átrendezési tervéből csináltak populista ingyencirkuszt annak, aki ezt a tésztát még beveszi. Szerencsére, a tészta kelendő, sokaknak meg is üli a gyomrát.

A „mi lett volna, ha...” kezdetű szövegek fölöslegességét talán már az iskolában tanítják, a történészek áltudományosnak minősítik, hiszen a múltbeli történések úgy estek meg, ahogy, meddő és terméketlen tehát azon morfondírozni, mondjuk, hogy mi lett volna, ha Ferenc Ferdinánd trónörököst nem gyilkolják meg Szarajevóban.

Miközben a külföldi média 2012 első napjaiban az előző év fontosabb eseményeinek elemzésével, az új esztendő kilátásaival, a válság kezelésének következményeivel, az újabb megszorító intézkedésekkel kapcsolatos népharaggal és az első tiltakozó megmozdulásokkal, tüntetésekkel és tervezett sztrájkokkal van elfoglalva, nálunk rágógumi-témákkal traktálják a jóhiszemű olvasót és nézőt.

Idén – ahogy már tavaly sem – nem hangzott el az új év utáni első percekben államfői televíziós üzenet.

Létezésének 11. évébe lépett az euró, és még soha nem volt olyan nagy bajban, mint jelenleg.

„Újesztendő, vígságszerző, most kezd újulni…”

Phenjan a láttatottak szerint hisz a könnyekben. Vagy mégsem?

Ahogy a gyerekek mondják, mát csak hármat alszunk, hogy elbúcsúzzunk a 2011-es évtől, amely oly sok rosszat hozott, s bármennyire is optimisták szeretnénk maradni, halvány reménysugarak sem mutatkoznak arra, hogy 2012 jobb lesz.

Fejcsóválással és felháborodással adta hírül a sajtó, hogy a koszovói miniszterelnök karácsonyi üzenet helyett húsvétit küldött Vatikánba és a keresztény embereknek.

Mint mindenkinek, nekem is nagyon sok szép karácsonyom volt életem során. De az a régi, nagyon régi gyermekkori karácsonyom volt talán mégis a legszebb, a legemlékezetesebb. Pedig nem kapcsolódik hozzá semmiféle különleges történet, nagy ajándék.