Álláspont

Washington nem bízhat érzékeny biztonságpolitikai információkat és katonai létesítményeket korrupt vezetőkre, hiszen az valós égi manna lenne Oroszország, Kína vagy az arab terroristák számára, akik bármikor hajlandók lennének busásan megfizetni azokért.

Az idősödés (fogalmazzam úgy, hogy a tapasztalatszerzés?) egyik biztos jele, hogy mind sűrűbben idézzük fel azokat, akiket a Mindenható már elszólított az árnyékvilágból.

Mintegy hónappal ezelőtt államelnökjelölt miniszterelnök azt üzente első számú ellenlábasának, Klaus Iohannisnak, aki nyilvános dialógusra és vitára szólította fel a többi jelölttel együtt, hogy az ilyesmi öt nem érdekli az első forduló előtt, s ha rendeznek ilyen összejöveteleket, ő vesz magának egy zacskó frisskakast és valamennyi üdítőt, hazamegy, s otthon kényelmesen végignézi a tévében a hölgyjelöltek és a többiek csevegését.

Október 6-án a magyarság a 13 aradi vértanú emléke előtt hajtott fejet. A magyar szabadság magyar és idegen vértanúi.

Nem lehet még tudni, hogy az elmúlt napokban kirobbant korrupciós botránnyal meg akar, meg tud-e küzdeni hézagokkal teli igazságszolgáltatásunk, vagy választások előtti színes és érdekes léggömböt látunk csupán, amely decemberben már ki is fog pukkanni.

Időnként megnézem a tévében a vasárnapi délelőtti egyházi műsorokat.

2020-ig 656 kilométer autópálya és 2226 kilométer gyorsforgalmi út megépítését tervezik, legalábbis a Ioan Rus szállítási miniszter által bemutatott úthálózat-fejlesztési terv ezt tartalmazza.

Nem titkolom, hogy unió-szkeptikus vagyok. A nagyon nagy reménnyel várt, számunkra létfontosságú integrációtól távolabbra jutottunk, mint induláskor.

A többségi románság által is elismert német a komolyságot, precizitást, pontosságot szeretné meghonosítani abban az országban, amelyben a felületesség uralkodik, ahol az „így is elmegy”, „itt ezt nem lehet” rövidlátó gyakorlata trónol.

Az elmúlt hetek sok fontosabb vagy kevésbé fontos eseménye között nem vettem észre, hogy elmentek a fecskék.

Azt hiszem, legalábbis. Lana Newstrom 27 éves, New Yorkban él, és feltalálta a legújabb művészeti irányzatot: láthatatlan műalkotásokat ad el. Nem elég, hogy eladja, milliókat kaszál vele (persze dollárban).

Néhány évtizeddel ezelőtt, egy lélektelen játékkal végigkínlódott mérkőzés után megfogadtam, hogy többet nem megyek ki az akkor még az első osztályban szereplő textilgyári csapat meccseire.

A „nagy” erdélyi körút – 1957. július 17–30.
Valóban nagy volt. Nemcsak azért, mert sokan vettek benne részt, hanem azért is, mert hosszú és elég bonyodalmas volt. Helyes elgondolás volt részemről, hogy előtte végigjártam az egész útvonalat.

Skócia múlt heti függetlenségi népszavazása alaposan felbolygatta a kedélyeket Európa-szerte, előtérbe hozván a kisebbségi kérdést.

Most kaptam kézhez A nagyváradi vár építészettörténete című kiadványt. A Partiumi füzetek sorozatban a 78. számot viselő tanulmánykötet Péter I. Zoltán váradi publicista helytörténész munkája.