Hollai Hehs Ottó

Állítólag régi perzsa mondás, hogy a múlt elmúlt, a jelen csak egy pillanatig tart, a jövő minden.

Jelen írásom természetesen nem részletezheti, hogy tulajdonképpen mi minden történt a II. világháború utáni, már több mint hét évtized alatt, mely átalakulások a Nyugat nemzeteit mind Európában, mind az amerikai kontinensen – túlzás nélkül – katasztrofális helyzetbe kényszerítették, és végső eredménye az lehet, hogy a Földről egy olyan civilizáció, kultúra tűnhet el, amely az emberiség történelmében, a legtöbbet adta bolygónk lakóinak.

Kezdetben kevesen tudták, mit jelentenek ezek a látszatra, találomra egymás mellé tett nagybetűk. Valami rövidítésre lehetett gondolni, aztán jött a felvilágosítás, előbb a nyugati, majd az itthoni médiák is felkapták a témát, politikai vitaanyag lett belőle, ma már elég sokan tudják, hogy ezek a nagybetűk a nemi identitást, a különböző. szexuális orientációt jelölik.

Múltkori írásomban az érem oldalairól írtam, most kiegészítésképpen megjegyezném, a  „szimbolikus” három oldal sem fedi a valóságot, mert világunk annyira bonyolult, hogy az  érem helyett, inkább egy Rubik kockáról beszélnék, amit az átlag ember csak forgat, forgat és csak a nagyon leleményes, erre a feladatra jól felkészült személyeknek sikerül a kockát eredeti helyzetére „visszaforgatni”.

Nagyon régen, legalább két és fél ezer év előtt, a szofista görög filozófus Protagoras mondotta volt, hogy minden más dolog mértékegysége az ember, ami mai megfogalmazásban úgy hangzana, hogy minden dolgok mércéje az ember.  Másik érdekes mondása volt, hogy minden éremnek két oldala van.

Május 27-én volt 98 éve, hogy korunk egyik legismertebb, legkiemelkedőbb, de ugyanakkor nagyon vitatott politikusa egy észak-bajor városkában, a Nürnberg melletti Fürth-ben megszületett.

Utóbbi két írásomban bíráltam a demokráciát, a jelenleg legelterjedtebb kormányzási formát, illetve a médiát mint korunk legelterjedtebb és leghatásosabb emberformáló eszközét.

A régi, úgynevezett veterán generáció még élő tagjai, emlékezhetnek a háború alatti és utáni évekre, amikor a hírközlés jóformán a napilapokra és részben a rádióra szorítkozott.

Ha ma, a volt népi demokráciákban, mint pl. Románia, vagy Magyarország, valaki netán lenézően, vagy talán bírálóan nyilatkozna az egyneműek szexuális kapcsolatáról, tehát a homoszexualitásról, semmi baja nem történik, nem büntetik meg, nem dobják ki a munkahelyéről.

Múltkoriban egy pár éve elhunyt aradi barátom fiával beszélgettem telefonon, aki, többek között, azt kérdezte: miért írok én nekrológokat, idős aradiakról, hiszen ezekre már jóformán senki nem emlékezik, és nem is voltak, kvázi „ismert” személyiségek.

Fejetlenség általában akkor mutatkozik, ha rossz döntések születnek. Ez történhet egyéni döntéseknél, de beszélhetünk csoportos, tömeges fejetlenségről is.

Előre bocsátom, nem vagyok erkölcscsősz, és nem is tanultam etikát, ez a mi időnkben, a mai tanítási rendszerekkel ellentétben, nem volt szokásos.

A  mi időnkben nem volt kötelező olvasmány. Aradon a magyar gimnáziumban volt egy nagyszerű tanárunk, nem kötelezte, csak ajánlotta az olvasnivalót, sokat magyarázott, érthetővé tette az irodalmat, a könyvekről, mint jó barátokról beszélt, és ügyesen értelmezte a felülről jövő tanügyi utasításokat.

Legutóbbi írásomban, körülbelül ezer szóval igyekeztem egy témakört tárgyalni, amiről különben sok száz kötetnyi vitaanyag jelent meg. Nem csoda, ha a cikk esetleg félreértésekre ad okot.

Emberi jogok
Az emberfaj őseit kezdetben csak az ösztönök irányították, a lényeg a túlélés, az életben maradás volt.