Jámbor Gyula

Kedves barátom csöngetett fel a karácsony előtt, este, azzal, hogy „ezt meg kell írni”. Abban a tudatban vártam a történetet, hogy nem beszél hiába, és ha felhívott a bevezető szöveggel, az tényleg újságba kívánkozó téma.

Az Arad Városi Tanács mai ülésén rekordszámú, negyvennél több napirendi pont szerepelt, amelyek közül azonban néhány „elesett”. Az ellenzék, például, felvetette a jövő évi adók csökkentésének ötletét, a polgármester viszont azzal érvelt, hogy Arad nem kapott semmi támogatást a központi költségvetésből, többek között a fogyatékkal élők és kísérőik juttatásaira utalva.

1990 februárja lehetett, amikor az aradi újság szerkesztőségébe bejött három székelyudvarhelyi férfi azzal, hogy kopjafát hoztunk Tóth Sándornak.

Vasárnapra virradóra ért véget a Temesvári Fellebbviteli Bíróság ülése, melyen a bírók helyt adtak a DIICOT ügyészei kérésének, és 29 napos előzetes letartóztatásba helyezték Remus Văşcuţ húszéves aradi (pontosabban gyoroki) fiatalembert, aki két házilag készített robbanószerkezetet akart eladni… egy beépített, „vásárlási hajlandóságot mutató” SRI- tisztnek.

Szimbolikus, mondják némelyek, hogy Romániában a forradalom (sokféleképpen nevezik, az egyszerűség kedvéért maradjunk ennél) éppen az év legsötétebb napjaiban tört ki – december 21-én ugyanis legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka –, és az előzőekhez képest az első világosabb napon győzött.

Tegnap és tegnapelőtt az ország több nagyvárosában emlékeztek meg az 1989-es forradalom évfordulójáról – többnyire persze ott, ahol valóban „történt valami”, az emberek kimentek az utcára, ahol lőttek, és áldozatok voltak.

Nem szokás ilyen hangnemű vezércikket írni, lehet, hogy nem is illendő. De számomra december 21. napja és a rákövetkező 1989-ben életem legemlékezetesebb, legszebb napjai közé tartozik, engedtessék meg a nagyon is személyes hangnem.

Ma elég furcsa villamosbaleset történt Aradon, az Aurel Vlaicu úton, a Gáj felé tartó irányban, ahol egy 3-as villamos belefutott az előtte haladó 18-asba.

Az év utolsó megyei tanácsülése előtt sajtótájékoztatót tartott az Arad Megyei Tanács elnöke és két alelnöke, amelyen röviden az idei év megvalósításait és a jövő évi kilátásokat vázolták.

„Ma egy fontos pillanatát éljük a város történelmének”, kezdte a mai sajtótájékoztatóját Gheorghe Falcă polgármester.

Mint 1990 óta minden évben, az RMDSZ aradi és Arad megyei szervezete idén is megemlékezik az 1989-es romániai forradalom aradi eseményeinek egyetlen külföldi áldozatáról, az annak idején Aradra segélyekkel érkezett hódmezővásárhelyi Tóth Sándorról Maros-parti kopjafájánál.

Ma két aradi párt is karácsony és év vége előtti sajtótájékoztatót tartott (ma a PSD valószínűleg 2013-as utolsó sajtóértekezletére kerül sor), ami azt jelenti, hogy idén már nem akarnak ügyes-bajos dolgaikkal kiállni a nyilvánosság elé. Igaz, megtették az év folyamán számtalanszor.

130 éve, 1883. december 16-án – méghozzá régiónkban, Temesváron – született az erdélyi magyarság egyik kiemelkedő személyisége, Kós Károly, az író, építész, politikus, képzőművész. Nem biztos, hogy a felsorolás sorrendje egyben értékrend is, hiszen ha csupán író vagy építész vagy politikus lett volna, akkor is a nagyok között lenne a helye.

Apró túlzással azt mondhatnánk: ma délben az aradi kerékpárutak tekintetében történelmi jelentőségű esemény zajlott a Városháza dísztermében: aláírták a 112,5 kilométernyi kerékpárút megépítéséről szól szerződést.

Ma Cosmin Valentin Pribac aradi prefektus arról tájékoztatta a sajtót, hogy – június óta – továbbra is nagy figyelmet szentelnek a 165/2003-as, a kommunizmus idején az állam által elkobzott földterületek visszaszolgáltatására vonatkozó törvény alkalmazásának befejezésére, illetve a felleltározási bizottságok tevékenységének felügyeletére.