Jámbor Gyula

Van beiktatott kormánya az országnak, kezdődhet a kétségtelenül nagyon nehéz munka.

Ha van „titkos” társaság, ami évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját, hát az a szabadkőművesség. Amelynek csak annyi köze a hétköznapi értelemben vett kőműves szakmához, a kétkezi munkához, hogy annak jelképeit – kőműveskalapács, körző, vonalzó, mérőón – használja, évszázadokkal ezelőtt ugyanis ez tűnt a legalkalmasabb mesterségnek a mozgalom eszmeiségének megjelenítésére.

Erős fenntartással fogadhatjuk a tavaly őszi népszámlálás napokban közzétett ideiglenes adatait, mindenekelőtt a lakosság összlétszámára vonatkozó 19,04 milliót. 2,6 milliós csökkenés 2002-hez képest?

A nehéz télben kis meleg sugár: nálunk esik egy főre a legkevesebb államadósság az egész Európai Unióban.

Egy kiváló aradi helytörténész, Ujj János könyvet írt Arad városiasodásának történetéből címmel, amelyet egy másik kiváló helytörténész, Puskel Péter mutatott be kedd délután az RMDSZ aradi székházának üléstermében.

Kilenc nappal ezelőtt azt írtam a hazai helyzetről, hogy a bizalmatlansági indítványt tárgyaló parlamenti ülés, majd az Alkotmánybíróságnak az összevont választásokra vonatkozó döntése után talán valamivel okosabbak leszünk.

Ha számunkra ezekben a napokban fontosabb is a Románia déli részét megbénító hóvihar, az államelnök „felelősségvállalása”, az Alkotmánybíróság döntése a választások összevonásának törvénytelenségéről, az immár kéthetes tüntetéssorozat, a gazdasági világ az előkelő svájci Davos üdülőhelyre figyel.

Ha az országban egyetlen városhoz kellene kötni a kabarét és az operettet – valószínűleg sokadmagammal – Nagyváradra szavaznék. Nem ezért, mintha másutt nem létezne e két műfaj, de a „Pece-parti Párizsban” régi és nagy, mindmáig élő hagyományokkal bír.

Köztudott, hogy a hazai magyarság nem homogén, egyes csoportjai és egyedei – társadalmi pozíciójuktól, foglalkozásuktól, politikai irányultságuktól, lakhelyüktől stb. függően másként ítélik meg jelenlegi és jövőbeli helyzetüket, az ország állapotát, szimpatizálnak politikusokkal, tartanak előbbrevalónak vagy kevésbé jelentősnek társadalmi, politikai, gazdasági stb. kérdéseket.

Nem igaz a mondás, hogy minden csoda három napig tart. Lám, a romániai tiltakozó megmozdulások ma a kilencedik napjukhoz érkeztek és úgy tűnik, még mindig nincs vége. Pedig valahol, valahogyan biztosan véget ér a jelenlegi helyzet, valamilyen megoldás születik.

Kevesen gondolták volna pár nappal ezelőtt, hogy az egészségügyi törvény kapcsán, amely péntek estig tervezetként létezett, s azóta már úgy sem, ekkora felfordulás keletkezik, ilyen országos megmozdulásokhoz vezet.

Az emberek az egészséget nagyon nagyra tartják – még akkor is, ha egyénileg sokszor keveset tesznek érte. És az egészségügyi törvény a lakosság számára az egyik legfontosabb.

A napokban az amerikai elnök bejelentette az Amerikai Egyesült Államok hadseregének stratégiaváltását: csökkenti létszámát, megváltoztatja az egyszerre két színtéren is vívott háború elképzelését, végül figyelmét főleg az ázsiai–csendes óceáni térségre összpontosítja.

A „mi lett volna, ha...” kezdetű szövegek fölöslegességét talán már az iskolában tanítják, a történészek áltudományosnak minősítik, hiszen a múltbeli történések úgy estek meg, ahogy, meddő és terméketlen tehát azon morfondírozni, mondjuk, hogy mi lett volna, ha Ferenc Ferdinánd trónörököst nem gyilkolják meg Szarajevóban.

Létezésének 11. évébe lépett az euró, és még soha nem volt olyan nagy bajban, mint jelenleg.