Jámbor Gyula

Ha semmi más haszna sem lett volna a szombat esti bukaresti „megatüntetésnek”, amelyre vidékről „protestálók” tízezreit szállították buszokkal, vonatokkal, személyautókkal a fővárosba a kormány és a demokrácia védelmére (sokan nem is tudták, miért jönnek), egy biztosan volt: a főszónok pártvezér megmagyarázta, mi is az a párhuzamos állam.

Az idén ősszel 70. évét betöltő Raffay Ernő magyaroszági történész 30 évvel ezelőtti Trianon-feldolgozása úttörő volt a magyar történettudományban, és igen nagy vitát váltott ki.

Nem tudom, mit gondoljak erről a magát Kövér Péternek nevező egyénről – hogy nem egészen kóser, az fix. Mert tessék csak hallgatni: azt mondja, hogy ő a világörökség része, s mindezt nem haveri körben, két sör után, bizalmasan, hanem könyvének címében!

–„Valamennyiünk élete – bár elcsépelten hangzik – egy regény, nem kell ’celebnek’ lenni hozzá, hogy egy életút másoknak is érdekes legyen. Persze nem mindenki tudja úgy elmesélni...

Töredelmesen bevallom: nem egészen értem, mire szolgál a Román Szociáldemokrata Párt szombat estére Bukarestbe tervezett, az elképzelések szerint több százezer ember részvételével lebonyolítandó mega-tüntetése.

Azt állította pár nappal ezelőtt Claudiu Manda, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke a testület egy jelentésének ismertetésekor, hogy a 2005 és 2016 közötti időszakban több mint hatmillió személyt hallgattak le Romániában.

Sok aradi bizonyára egyetért velem: a város talán legkellemesebb helye a Maros-parti sétány, a folyó mellett húzódó, gondozott parkjával, fáival, itt-ott virágaival, viszonylagos csendjével és jó levegőjével.

Nem is olyan régen a világ békeszerető része örömmel fogadta, hogy az idén februárban Dél-Koreában tartott téli olimpián a két Korea – Észak- és Dél – közös csapatat indított.

Utolszor csengettek ki a maturandusoknak, az iskolához már csak a közelgő érettségi köti őket, meg majdan, sok év múltán, a véndiák-találkozó. Már akinek lesz kedve hozzá, mert némelyek, furcsa módon, még a saját helységükben rendezettre se mennek el.

Molnár Ferenc nevét hatvanvalahány éve ismerem, amikor a Pál utcai fiúkat olvastam, és nagyon megrendített, mint, gondolom, (majdnem) minden olvasóját.

Lefogadnám, hogy a Nyugati Jelen olvasóinak többsége nehezen tud valamit kezdeni a címmel. Magam is furcsállnám, ha más lapnak a megszokott, azaz a vezércikk, jegyzet, szösszenet, a világ dolgai fölött elmélkedő (vagy csak bölcsködő) írás helyén, ahol nem háztartási tanácsadókat szokás közölni, e címet olvasnám.

Aki aradi évek óta villamossal közlekedik, az eligazodik a járatok számának dzsungelében – tudja, merre megy az egyes, hármas, a hatos, hetes, kilences, tizenhatos, tizennyolcas. Hogy merre jár a kettes, négyes, azt senki sem tudja, merthogy ilyenek nem is léteznek.

Kis túlzással azt mondhatnánk: nem telik el nap Romániában, hogy valakik valamiért ne tiltakoznának. Bukarestben és a nagyvárosokban a jelenlegi kormány ellen az utóbbi másfél évben számtalan helyen számtalanszor vonultak az utcára, az államfő háromszor kérte a jelenlegi miniszterelnök lemondását – nemrégiben a Liberális Párt elnöke is csatlakozott magánkezdeményezéssel, egyenesen hazaárulással vádolva az ország első női miniszterelnökét.

Az aradi Jelen Ház nagyterméből csütörtökön este kilenc óta tájt (sok nézőtől összegyűjtött vélemény szerint) mindenki elégedetten, a többség pedig elragadtatással távozott a nagyváradi M. M. Pódium Színház Liget c. produkciójának előadásáról.

Szerdán este Bukarestben egy elit kórházban elhunyt Lucian Pintilie színházi és filmrendező.