Álláspont

A romániai politikai életben kevésbé jártas magyarországi és határon túli magyarok számára az EBA rövidítés bizonyára semmit sem mond, hadd kezdjük tehát az elején. Azaz ott, amikor a három betű még csak egy bukaresti gépkocsi rendszáma volt, amelyet azért találtak ki, hogy minden közlekedési rendőr azonnal felismerhesse államfőnk kisebbik, elkényeztetett lánykáját, nehogy megállítsa, ne adj Isten, durván beszéljen vele vagy megbírságolja.

Kiváló labdarúgókról elnevezett iskolák „akadémiáknak” titulált sportközpontokat alapítottak az anyaországban. A legismertebb magyar játékos, Puskás Ferenc nevét viselőnek már első osztályban szereplő labdarúgó-csapata is van.

Aligha jogos a nagy kezdőbetű. Sorsa nem is hírérték, közügy éppen nem.

A „Sárga Taxi” (1981–2014) saját kerekein begördült a roncstelepre, a bürokrácia mellőzésével átvették, összeroppantották, le- és kiírták. Gondos kezek a szívét – akkumulátorát – szervátültetésre szánva kiemelték, becsomagolták.

Hivatalos levelet küldött Varsóba, Budapestre és Bukarestbe az orosz parlament alelnöke, Vlagyimir Wolfovics Zsirinovszkij, melyben arra szólítja fel a három kormányt, hogy vegyék vissza Ukrajnától történelmi vidékeiket.

Vajudtak a hegyek, és egeret szültek. Az Európai Unió és az Egyesült Államok Oroszország ellen a Krím bekebelezése miatt csütörtökön és pénteken hozott intézkedései kapcsán nehéz nem Horatiusra gondolni.

Mi tagadás, annak idején, alaposan kitanultuk a Kommunista kiáltványt. Néhány frappáns megállapítása, igazságtartalmától függetlenül hatásos volt.

Pálfordulás. Aradi korában Buzsákba hívta az ide átrándult három magyarországi turistát s engem. Magnójukra mondta, miért ábrándult ki a (kriptó)kommunistákból. Csakhamar Magyarhonba, Murányba véglegesedett. És ott „átnyergelték”… Őt, SZ. K.-t. Már nem vádolom ezen barátomat. Idézem: „Imre, megbántam”. (Bedőlt volt a sunyi agitációnak.)

Kaptam egy emailt a világ „primitív” népeiről. Kihalófélben lévő népcsoportok – a küldemény címe. Felvételek Ázsia, Afrika, Új-Zéland, Dél Amerika olyan népeiről, amelyeket még nem, vagy csak részlegesen érintett a 21. század technikája.

Ha valaki végignézi a „hivatalos világnapok” listáját, láthatja: szinte nincs nap a kalendáriumban, amelyen ne emlékezne meg az emberiség hivatalosan valamilyen egyetemes problémáról.

Veszélyes precedens elé állította Moszkva Európát a Krím bekebelezésével. A teljhatalmú Putyin elnök a második világégés óta szent tabut, a határok sérthetetlenségét döntötte meg. Erre épült az egész európai politikai eszme- és jogrendszer, ez volt az európai béke megkérdőjelezhetetlen alapköve.

Az ország határainak szomszédságában kirobbant, immár határmódosító nemzetközi politikai krízis, mely az Ukrajnában, Bukovinában, Transznisztriában élő román kisebbségű lakosságának életét és jövőjét is befolyásolhatja, akárcsak a kárpát-ukrajnai magyar kisebbségét, meg a krimi tatárokét, vagy a moldáviai önrendelkezést ugyancsak referendummal követelő gagauzokét, Romániára is beláthatatlan következményekkel járhat.

A túlnyomó többségben oroszok lakta Krím szavazott: Oroszországhoz akar tartozni. A sokat hangoztatott „wilsoni elvek” ellenére a világ nem ismeri el a népszavazást, azt az orosz terjeszkedésnek tudják be. Szegény Ukrajna, sajnálkozunk, kapott egy pofont az orosz medvétől. De…

Az internet („szolgálati kötelességnek” is nevezhető) böngészése közben hónapok óta megakad a szemem egy, az üzleti vagy tárgyalópartner kikémlelésére szolgáló hirdetésen.

Amikor a román hatóságok úgy döntöttek március tizenötödike után, hogy kiutasítanak az országból négy radikális magyarországi személyt, akik úgymond Románia nemzetbiztonságát és területi épségét veszélyeztetik, nem gondoltak arra, hogy ezzel a túlméretezett lépésükkel beavatkoznak a választási kampányba, a magyar szélsőjobbot erősítik, még akkor is, ha az érintett két jobbikos képviselő, a magyar gárda és a rongyos gárda tagjai aligha jelentenek valamit a magyar politikában.

Kelemen Hunor március 15-i beszédét olvasva furcsa gondolat járhat az ember fejében: vajon mennyit mondott belőle Románia újdonsült kulturális minisztere, miniszterelnök-helyettese, vagy ez esetben a szónok személyisége „kettészakadt”, és csak az egyik fele, a romániai magyarság érdekvédelmi szövetségének elnöke szólalt meg?