Álláspont

Egy kedves diákismerősöm – meglepően érdeklődő, törekvő, tanártisztelő – időnként felhív telefonon, bejelentkezik, és eljön hozzánk beszélgetni. A felsorolt jelzők elé helyezve kell kiemelnem őszinteségét.

Meddig terjedhet – időben, földrajzi területekben, gazdasági és egyéb következményekben stb. számolva – az ukrán–orosz konfliktus? Ez most itt a kérdés, aminek, természetesen, folytatása is van, és újabb kérdéseket vet fel.

Nagytakarítást végzett az igazságügy a labdarúgásban, amikor 8 „fociembert” börtönbüntetésre ítélt. A romániai labdarúgás meghatározó személyiségeiről van szó, a legnagyobb klubok vezetőiről, illetve roppant befolyásos játékos-ügynökökről. Olyan emberek, akik évtizedeken keresztül döntő szerepet játszottak a közkedvelt sport alakulásában.

Ha Eugene Ionesco (pardon, Eugen Ionescu, hogy a bukaresti Nagy-Romániások, Nagyobb-Romániások és kékharisnyák is értsék), részben román származású francia drámaíró, az abszurd dráma atyja élne, bizonyára írna egy új drámát elhagyott hazájáról.

Ukrajna nélkül Oroszország nem nagyhatalom! A jelenleg zajló Ukrajna elleni orosz agresszió egyértelműen jelzi, hogy a Kreml urai nem felejtették el a már közel háromszáz éves geopolitikai alaptételt.

A régi korosztályból már nagyon kevesen élnek, akik emlékezhetnek, hogy Rákosi Mátyás, a kicsi, kopasz pártvezér, a magyarság sanyargatója az ötvenes évek elején, Moszkvából való visszatérése után, a pesti kerületben, Zuglóban telepedett le. Hamarosan észrevette, hogy ez a „hétköznapi” környezet nem kedvez hatalmi törekvéseinek, és nemsokára a XII. kerületi Lóránt utcában talált egy megfelelő villát.

Malomkő-súlyú kockázatot vállalt az RMDSZ, amikor úgy döntött, hogy ezekben a hazai és világpolitikailag is instabil napokban hajlandónak mutatkozik felkapaszkodni a Ponta 3 kormány döcögő vonatára.

Valamikor a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek fordulóján mondotta néhai édesapám: az oroszok és az amerikaiak az utolsó vietnámiig harcolnak majd egymással. 

Nem egészen két év után ismét kormányszerephez jut az RMDSZ, ezúttal a PSD-ből, PC-ből, és UNPR-ből létrejött USD oldalán. Hétfőn megkötötték a kormányzási paktumot, mely szerint Kelemenék sajátjuknak tekintik az USL 2012-es kormányzási programját, Pontáék, pedig a kisebbségi helyzetet javító intézkedésekre kötelezték el magukat.

A háború szörnyű, végső soron irracionális, tengernyi szenvedést, emberi és anyagi áldozatokat követelő jelenség.

Románia – és Magyarország – határai mentén háború van készülőben. Reméljük, mégse következik be, győz a józan ész, belátják, hogy nem ez a megoldás.

Pénteken kora délután, amikor e sorok íródtak, a hazai politikusokat és a politika iránt érdeklődőket – érdekes lenne tudni, tulajdonképpen és pontosan mekkora ez a tábor, amióta kiderült: honfitársaink egy része azzal sincs tisztában, hogy mit ünneplünk karácsonykor –, az foglalkoztatja, hogyan és főleg kivel kormányoz majd az elkövetkezőkben, a legközelebbi parlamenti választásokig a Szociáldemokrata Párt a liberálisok kilépését követően.

Szétesett az USL, kevesebb, mint két évvel a hatalom átvétele után. Aligha meglepő fejlemény tekintettel a romániai hagyományokra, hiszen a CDR és a DA szövetség is erős és egységes volt ellenzékben, viszont belső marakodások jellemezték, amikor megkaparintották a hatalmi tortát.

Eljutottam oda, hogy barátaim között is ügyelnem kell, amikor megszólalok. Hogy kinek, milyen küldeményt postázok a világhálón. Nehogy egyiküket is megsértsem.

Néztem a téli olimpiát. Már amit számomra hozzáférhető időben közvetítettek. Általános vélemény: az oroszok brillíroztak mindenben. Megcsodáltuk a korszerű létesítményeket.

Van egy kartondobozom, kopott, szakadozott bársonnyal bélelve, apró rekeszekre osztva. A negyven rekeszben, ugyanannyi, féldrágakőnek tekinthető, apró csiszolatlan ásványdarabka van.