Az elmúlt napok politikai cirkuszmutatványait figyelve, nagyítóval sem találhattunk közöttük olyanokat, amelyeknek legalább valami csekély kapcsolata lenne az adófizető polgárok hétköznapi életével.
Olvasom a sajtóban, látom a televízióban, hogy a Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt torinói dómban a közelmúltban ünnepélyes szentmisével megnyitották a Torinói halotti lepel közszemlére tételét.
A vasárnapi magyarországi választások eredményei a jelenlegi román hatalmat és politikai elitet is figyelmezetik arra, hogy hazugságokkal nem lehet a végtelenségig kormányozni, függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali hazugságokról van szó.
Bejött a papírforma, s elsöprő Fidesz-győzelmet hozott a vasárnapi magyarországi választás. Az eredmények minimálisan különböznek a tavalyi EP-választáshoz képest, a tendencia ugyanaz.
Részvéttáviratok özönlenek, a világ jelentős személyiségei fejezik ki megdöbbenésüket és méltatják az elhunytat, aki Kelet-Európa kétségtelenül egyik legkarakánabb államfője volt.
Sokszor úgy érezzük, sziszifuszi küzdelmet vívunk az érdektelenséggel, a fásultsággal, hiszen miután megírunk fontos, közérdekű dolgokat, az pusztába kiáltott szó marad, süket fülekre talál.
Ma meg holnap meg holnapután és még azután is nyolc amazonásnyi szólé fogja kupán löttyinteni a médiaolvasót a magyarországi választások kizsigereléséről.
Húsvétkor a nemzetközi hírtelevíziók az ünnep szellemével szögesen ellentétes sokkoló hírt közöltek: két néger alkalmazottja halálra verte saját farmján Eugéne Terre’Blanche-t, a délafrikai fehér szélsőjobb vezérét.
Visszás hazai valóságunkhoz tartozik, hogy még a húsvéti ünnepeket is megpróbálják a politika szennyes gúnyájába öltöztetni, amitől, sajnos, nemcsak az írott és elektronikus sajtó, de az ortodox egyház sem idegen.
Aradra történelme folyamán sokszor „rájárt a rúd”. Mária Terézia stratégiai okokból akarta elköltöztetetni Aradot a zimándi pusztára. A veszély évtizedekre visszavetette a fejlődését.
