Álláspont

A Mikelaka negyedben történt minapi tragikus autóbalesetről hallottam. Állítólag egy nyolcvan év körüli gépkocsivezető volt a hibás a súlyos karambolért, illetve a felesége haláláért.

Igencsak vesztésre áll az Európai Unió az Egyesült Államok elleni barátságosnak nevezett (de korántsem az) politikai-gazdasági mérkőzésen.

Washington már tavaly novemberben figyelmeztette Kijevet és a NATO európai partnereit, hogy Oroszország katonai agresszióra készül Ukrajna ellen.

Az orvos legelső kérdése mindig a lényegre irányul. Nem azt kérdezi a rendelőbe belépő pácienstől, hogy mit reggelizett és mit főz ebédre, hanem hogy mi a panasza.

Olvasom a világhálón dr. Bogdan Duca Ne iau ungurii Ardealul? (Elveszik tőlünk Erdélyt a magyarok?) című írását. Egy higgadt, mindenfajta nacionalizmustól mentes értékelés az erdélyi etnikai, politikai helyzetről. Olyan adatokkal, amelyeket a hivatalos román történetírás általában elhallgat, vagy nagyvonalúan átugrik felette.

Tavaly ilyenkor kártyavárként omlott össze az amerikaiak műve Afganisztánban. A tálibok kevesebb, mint tíz nap alatt hódították meg az egész országot az amerikai haderők kivonulása után, az USA által 20 éven keresztül pátyolgatott afgán rendszer úgy olvadt el, mint jégkocka a forró serpenyőben.

Oroszország agressziója a Krím-félsziget megszállásával kezdődött 2014-ben, és annak felszabadításával kell véget érnie, hangsúlyozta Volodimir Zelenszkij.

Nem tudom, készült-e valahol statisztika arról, hogy mi foglalkoztatja leginkább napjaink emberét 2022 nyarán. Egy adott pillanatban megerősödött bennem a felismerés, hogy baráti, ismerősi körben a legtöbb embert a számos területre kiterjedő bizonytalanság és a szinte elviselhetetlen, afrikai hőség zökkenti ki hétköznapjaiból, valós vagy vélt komfortzónájából.

A múlt vasárnap hajnalban ismét messziről hallatszódó dübörgésre ébredtem. Már-már azt hittem, a kolozsvári Untold fesztiválról ért el ide, az ablakomig a dobszó.

Ugyanolyan határozottan kell fellépni az EU-s imperializmus ellen, mint az orosz imperializmus ellen: a szokatlanul kemény megfogalmazás Mateusz Morawiecki, Lengyelország miniszterelnökétől származik, egy németországi újságnak adott interjúban mondta el.

Olvasom a friss hírek között, hogy Románia kormánya francia gyártmányú helikoptereket és tengeralattjárókat vásárol a hadsereg számára.

Hetvenhét évvel ezelőtt az emberiség belépett az atomkorszakba: 1945. augusztus 6-án és 9-én az USA atombombákat vetett be Hiroshima és Nagaszaki japán városok ellen.

Egy nemrég ennek a lapnak a hasábjain megjelent írásomra kedves barátom telefonon reagált. Mindenben egyet értett az abban megjelent szöveggel.

Nézem a német és francia lányok focimérkőzését, az angliai női Eb elődöntőjében.  Szurkolok a német lányoknak, jó volna a döntőbe kerülni, és megverni az angolokat. A német és francia himnuszt is együtt dudorászom velük, csak a dallamot, a szövegeket már elfelejtettem. A német lányok győznek, örülök, de látom, a különben nagyszerűen játszó francia lányok szomorú ábrázatát, igazán sajnálom őket, hát csak egy csapat győzhet.

Olvasom az Európai Unió energetikai tanácsa legutóbbi üléséről készült összeállítást. A szerint a tagállamok energetikai biztosai megtárgyalták az unió energetikai ellátásának kérdéseit, a jövőbeli kilátásokat. (Akkor még nem is tudták, hogy különböző műszaki gondokra hivatkozva a Gazprom most 20 százalékra csökkenti a nyugati gázszállításokat.)