Álláspont

Maros-parti gyereknek számított, karnyújtásnyira volt szülőházától az öreg folyó. Lóstrand, Kisamerika, cukorgyári focipálya, Port Artúr – gyermekkora meghatározó helyei.

Töredelmesen be kell vallanom, az elmúlt tizenkét évben sem a helyhatósági, sem pedig a parlamenti választásokkor nem mentem el szavazni.

Reményeim szerint ma már mindenki tudja kies és művelt hazánkban – amelyből több millióan külföldön gyakorolták-gyakorolják, s többnyire beszélik is az idegen nyelveket –, mit jelent a happy, még akkor is, ha nem tanultak angolul.

Hic Rhodos, hic salta!
Valamikor, meséli Ezópusz, a nagy ókori tanmeseíró: egy görög ifjú azzal dicsekedett, milyen hatalmasat ugrott Rodoszon (Rodosz-szigetén), s hogy erre tanúkat is tud hozni.

Erdélyben?
Igen ott! Van! Hiába vitatják.
A Parlamentben?

Években számolva 22 plusz 4, parlamenti ciklusokban 6 plusz 1. Valahogy így alakult az erdélyi magyarság sorsa a rendszerváltás óta.

A kormány beterjesztette a nyáron életbe lépett szülőtartásról szóló törvény módosítási javaslatát.

Szőrös a helyzet, fogalmaz a szleng bizonyos szituációkra. Azaz: nehéz, kétértelmű, nem „kóser”, nem megszokott, nem normális.

Bár az utóbbi években (évtizedekben) fájdalmas és pótolhatatlan veszteségek értek, elmondhatom, kiterjedt baráti köröm van.

Nem vált a világörökség részévé a csíksomlyói búcsú, mivel az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) közgyűlése nem vette fel szellemi kulturális örökségi listájára a minden év pünkösdjén több százezer hívőt, érdeklődőt megmozgató székelyföldi zarándoklatot.

Bár az utóbbi években (évtizedekben) fájdalmas és pótolhatatlan veszteségek értek, elmondhatom, kiterjedt baráti köröm van. „Még” vannak barátaim a közelemben és a távoli földrészeken is: fiúk és férfiak, leányok és asszonyok. Több a barátom, mint az ellenségem. Jó ezt tudni és érezni.

Ne ijedjen meg a kedves olvasó, nem a jó negyven esztendeje bemutatott, annak idején, emlékezetem szerint közönségsikernek örvendett, a híres nacionál-kommunista, későbbi honatya rendező filmjét akarom méltatni, dicsérni vagy temetni.

Odavisszük a segítséget, ahol baj van, vagy Európába importáljuk a Harmadik Világ problémáit? Az Orbán Viktor által a migránsválság kapcsán felvetett kérdésre születendő választól függ nemcsak az EU megmentése, de az európai civilizáció jövője is.

Ne ijedjen meg a kedves olvasó, nem a jó negyven esztendeje bemutatott, annak idején, emlékezetem szerint közönségsikernek örvendett, a híres nacionál-kommunista, későbbi honatya rendező filmjét akarom méltatni, dicsérni vagy temetni.

Ahelyett, hogy unokáit sétáltassa a parkban, vagy 10 éves államelnöki pályafutásának emlékeit írná meg, Traian Băsescu továbbra is a napi politikával foglalkozik.