Jámbor Gyula

A bírósági ítéletekről szóló hírek között egy napokban megjelent különlegességével, egyediségével hívja fel magára a figyelmet. Arról szól ugyanis, hogy az egykori román pártvezér és államelnök fia, valamint veje pert vesztett egy bukaresti színházzal szemben.

Úgy húsz esztendeje, amikor először sikerült eljutnia hazánkfiának egy nyugat-európai országba, nemcsak az üzletek áruválasztéka, a falvak, városok tisztasága lepte meg, hanem az épületek kiváló állapota is.

Vajon meddig fognak terjedni a botrányos érettségi következményei? Lesznek-e kézzel fogható eredményei? A magas labdát feladták, csak le kellene ütni.

Azt mondják, minden csoda három napig tart. Az érettségi-botrány, félő, szintén erre a sorsra jut, bár egyelőre rendkívüli indulatokkal vitatják minden rendű-rangú emberek.

Jó irányba megyünk, nyilatkozta a sajtónak megszokott optimizmusával szombaton Emil Boc kormányfő Kolozsváron, egy munkatelep meglátogatása során.

Minden vég egyúttal kezdet – így van az Európai Unió Tanácsa soros elnökségével is, amely tegnaptól, július elsejétől Magyarország helyett Lengyelországé.

Az Agerpres hírügynökség hozta a közvélemény tudomására, hogy az 1990 után halálra ítélt első romániai rabot 2011. június 29-én, 20 évi büntetés letöltése után szabadon bocsátották. A Iaşi megyei elítélt szerdán elhagyta a botoşani-i börtönt, és szabad emberként új életet kezdhet.

Valahányszor kezembe veszem és átlapozom a Szövétnek egy-egy friss számát, az első gondolatom: ismét sikerült egy tartalmas, olvasmányos lapot adni az olvasó kezébe.

Mintegy harmincan voltak jelen ma délután a Jelen Ház kávézójában a regionális honismereti szemle, a régi(j)óvilág aradi különszámának bemutatóján.

A hét közepén nagy tam-tammal, sok politikussal felavatták a főváros és egyben Románia első elektromosautó-töltő állomását: mostantól ténylegesen is beszélhetünk a villamos gépkocsi hazai karrierjének kezdetéről.

Mintha átok ülne a hazai politikai életen. Nem elég, hogy hosszú, éles és mindeddig meddő, de könnyen a kormány bukásához vezethető vita zajlik minden nap és minden hullámhosszon az ország területi átszervezéséről, most egy újabb csontot is bedobott az államelnök, aki szerdán este az egyik tévéállomáson kijelentette: Mihály király 1947. december 30-i lemondása a nemzet elárulása volt.

Jószerével véget sem ért a legutóbbi világválság, amikor újabb válságbomba fenyeget. És hol máshol robbanhatna, mint a világ – Kína mellett – legerősebb gazdasági hatalmában, az Amerikai Egyesült Államokban?

A kisebbeknek befejeződött, középiskolásoknak a vége felé jár a tanév, a nyolcadikosok és az érettségizők még vizsgáznak.

Tulipánország beintett, megvétózta Románia és Bulgária schengeni csatlakozását. Az igazságszolgáltatás, a korrupció ügyében vannak kétségei, ezért a következő időszakban fokozott figyelemmel követi e két kérdést, s a döntésig „próbaidősnek” tekinti Romániát.

Mint már beszámoltunk róla, az 1989-es forradalom aradi Városháza előtt lévő emlékművénél június 2-ára (csütörtök), a Hősök napjára kitűzött mintegy húsz lobogó – Románia nemzeti lobogója, az EU, Arad megye és város zászlója, a forradalmárok lyukas nemzetiszín zászlaja – június 4. (szombat) reggelre eltűnt.