Jámbor Gyula

„Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs...”, olvasható mostanában (ha nem is szó szerinti megfogalmazásban) számos falusi, városi és egyéb közösségi rendezvény kapcsán.

Örülök, hogy itt vannak mindazok, akik tíz év alatt segítettek – fogalmazott az elnök asszony szombaton délután a Tornyai PRO PIR KULT Egyesület tízéves jubileumának megnyitóján.

2015. július eleje óta látható a budapesti Várkert Bazárban a város budai oldalán, a Duna jobb partján lévő, Ybl Milós tervei alapján 1875–1883 között emelt, eredetileg kereskedelmi célokat szolgáló nagyszerű neoreneszánsz épületegyüttesben (1996 óta a Világörökség része), az Új világ született – Európai testvérháború 1914–1918 elnevezésű tárlat.

Tegnap délután a megyei múzeum Klió Termében fotókiállítással indult Pécs testvérváros aradi napja: neves művész, Marsalkó Péter mutatta be több nagyméretű, 60x100 cm-es fényképét, amelyekről első pillanatra az a néző benyomása, hogy festmények.

A világváros elnevezést kétségtelenül kiérdemelt Budapest kulturális élete eléggé gazdag ahhoz, hogy az év minden egyes napján programok – többek között kiállítások – tucatjai között válogathasson az érdeklődő.

Ha még bizonyításra szorulna, akkor az Aradon már többször járt Vincze Gábor magyarországi történész (szereti „faktológusként”, azaz a a tények embereként nevezni magát) kedden délután az aradi Tulipán könyvesboltban megtartott, az első világháborút lezáró békediktátummal és annak mítoszairól szóló előadásával újabb érvet sorakoztatott fel amellett, hogy történelmi eseményeket, tényeket sok, de legalábbis többféle nézőpontból, szemszögből lehet értékelni.

Örömünkre szolgálhat, hogy Arad városa sok évvel ezelőtt jelentős, időkön átívelő dátumot választott városnapjává: 1834. augusztus 22-ét, amikor Arad szabad királyi várossá vált, s tulajdonképpen megindult az igazi városi fejlődés útján.

A lustaság fél egészség, halljuk néha tréfásan, alighanem
A tisztaság fél egészség mondás elferdített változataként.
Számomra evidens: a ferdítés szellemes és intelligens ember műve.
A lustaság a közfelfogásban semmiképpen nem pozitív emberi tulajdonság, bár a katolikus egyház hét főbűne között nem szerepel (ha csak a „jóra való restséget” nem tekintjük rokonértelműnek).

Bognár Levente aradi alpolgármestertől megtudtuk, hogy a múlt heti tanácsülésen sikerült elérni, hogy az Aradi Csiky Gergely Főgimnáziumnak újabb jelentős összeget szavazzon meg a városi tanács – az eddigi 40 ezer mellé 62 ezer lejt, amiből még a tanév megkezdése előtt elvégezhetnek bizonyos időszerű és sürgős munkálatokat az óvodában, a bentlakásban és az iskolaépületben.

A cikk felcíme legalább két dologra utal. Az egyik: az Aradi Kölcsey Egyesület megrendezte első kirándulását, a másik arra enged következtetni, hogy továbbiak is követik.
Fekete Károly alelnök, a szombati kirándulás „szellemi atyja” (Berecz Gábor ügyvezető elnökkel, Márkus János titkárral együtt) a Nyugati Jelennek elmondta: valóban így van.

Európában évek óta vita tárgya, mi van, mi legyen az utóbbi években példátlan bevándorlás-migráció kérdésével, hogyan kezelje a helyzetet a vén kontinens.

Két igen érdekes hírre figyelhetett fel tegnap az internetet böngésző olvasó.
Az egyik szerint az észak-koreai diktátor „még gondolkodik” azon, hogy megtámadja-e az amerikai támaszpont Guamot, amint azzal a napokban fenyegetőzött.

Tegnap kora délelőtti hír szerint az Európai Bizottság élelmiszerbiztonsági főkorifeusa összehívja (reméli, még szeptember 30. előtt) a tagállamok illetékes minisztereit és az országos hatóságok vezetőit, hogy megvizsgálják a fertőzött tojások ügyét.

Emlékezetem szerint az „aranyár” fogalmával először általános iskolásként találkoztam, amikor – a nagy földrajzi felfedezések kapcsán – India mesés fűszerkincseiről esett szó, amelyeket Európában „aranyárban” árusítottak, ami nagyjából annyit jelent, hogy egy kiló fűszert egy kiló aranyat adtak. Ez nagyon soknak tűnt számomra, mert némi, bár halvány fogalmam már volt az arany értékéről.

Szombaton–vasárnap Nagyszebenben (német nevén Hermannstadtban) gyűltek össze az erdélyi szászok, a tudósítások szerint mintegy 12 ezren. Kicsivel kevesebben, mint ahányan manapság az egész Romániában vannak – 2003-ban a nagyszebeni szász evangélikus püspökség adatai szerint létszámuk 14 770 főnyi volt, s azóta egészen biztosan csak csökkenhetett, hiszen elöregedett, önreprodukcióra régóta képtelen lakosságról van szó.