Puskel Péter

Mit üzentek egykoron a régi aradi képeslapokon?
Hogy még érthetőbb legyek, két lelkes lokálpatrióta – egy magyar és egy román – sok más fiatal segítségével albumot szeretne összeállítani a hajdan volt városról. Nevezetes épületeiről, utcáiról tereiről, hangulatáról.
Talán lakosairól is.

Szökőévbe léptünk, s az évkezdés nemcsak a lehullott hó, hanem tájainkon immár közel egy évszázados „múltra” visszatekintő szokásrend miatt is csikorog. Karácsony, szilveszter hét végére esett, így szerencsésen meghosszabbította a búfelejtő napokat.

A Temes Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Kamara december 9-én, szerdán tartotta meg a RuralNet projekt zárókonferenciáját, amelynek fő célja a vidéki humán erőforrások minőségének javítása a Nyugati, az Észak-Nyugati, az Észak-Keleti a Dél-Keleti és a Központi Régióban.

Ha jól tudom, a napokban dől el, hogy bent marad-e Arad az Európa Kulturális Fővárosa 2021-ben címre pályázók sorában, vagy lemorzsolódunk az első komoly hazai megmérettetésen.

Olvasom a neten a pénteki tanácsülés napirendjét. Nagyon dús. Egy ponton megakadt a szemem, s közel 60 oldalt átböngészve ismerkedtem Arad kulturális stratégiájával az elkövetkező tíz esztendőre.

Végnapjait élő belvárosi nagyáruházunk oldalsó szárnyán érdeklődve szemléltem a „Clubul universitar” feliratot.
Nocsak, talán e téren érdemben is megmozdul valami?

Nemzetiszínű szalaggal átfűzött kartonlapocska került hozzám „Arad 2021, Európa kulturális fővárosa címre pályázó város” felirattal. Nem öncélú hirdetője nagy nekiveselkedésünknek, hanem egy közkedvelt sütemény, a suhajda kísérő reklámja.

Idén országszerte szokatlanul ünnepélyes keretek között zajlott le a Hadsereg Napja. Talán nem véletlen, hiszen 70 éve ért véget a korábbi „nagynál” is nagyobb és összehasonlíthatatlanul több áldozatot kívánó háború.

Az Expo a gazdasági, műszaki és kulturális, valamint a gasztronómiai megmutatkozás kiváló lehetősége.

Kevés embernek adatik meg, hogy látogatója lehessen egy világkiállításnak.

Magas hőfokra szökött a kultúra higanyszála ezekben a napokban Aradon. Jó érezni, tapasztalni, hogy a hosszú, forró nyár és a hirtelen ránk tört borongós ősz közötti átmenet hiányát alig vesszük a szívünkre, hiszen annyi a figyelemre méltó esemény.

A nemzetiségek napjára készülődünk. Immár hagyományosnak tekinthető ez a nap, ilyenkor, iskolakezdés után. Jó, hogy van ilyen is.
Hamar letudjuk.

A rovatcím alatt sokan (jogosan) enyhe utalást éreznek arra, ha valaminek nagyobb a füstje, mint a lángja. Általában jómagam is ilyen vonatkozásban használom.

Az egykori legnagyobb nemzeti ünnep a szürke hétköznapok sorába süllyedt. Úgy elfelejtettük, mintha sose lett volna

Végre valahára! – mondhatnám magamban a Kultúrpalota felújítási munkálatainak hírére, ha azt az elvet vallanám, hogy a félig elvégzett munka is jobb az elvégzetlennél.