Puskel Péter

A világjárvány hihetetlenül megritkította ismerőseink, barátaink körét. Mikor már azt hittük, erejét vesztette, jó ideig ezen a fronton nem lesznek újabb áldozatok, a vírus még mindig itt ólálkodik a közelünkben, s lecsap ott, ahol csak teheti.

Jobb sorsot érdemelt volna ez a rendhagyó könyvbemutató. Programzsúfoltság miatt ezúttal csak maroknyi ember, jobbára családtagok, egykori osztálytársak láthatták, hallhatták a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésznőjének, Kézdi Imolának vallomását első verseskötetéről. 

Mostanság gyakoriak a könyvbemutatók. Mintha éreznék a szerzők, hogy a zizegő, olykor még nyomdaszagú papírnak komoly ellenfele az elektronikus média. Különösen a fiatalok körében hódit.

Nem mindig hálás feladat kollégáról írni. Különösen akkor, amikor egy nappal korábban, a temesvári „ősbemutatón” szinte minden elhangzott róla, ami fontos egy rendkívül gazdag életpálya és egy tiszteletre méltó életkor kapcsán.

A nagypiac megszüntetésének ötlete a mindenkori polgármesteri hivatal egyik örökzöld témája. Időnként bedobják a köztudatba, aztán, amikor a lakossági tiltakozás, ellenállás keménynek bizonyul, pár évre „ejtik” a témát, hogy aztán valamikor újra bedobják a köztudatba.

Fenntarthatóság, lehetőség, mobilitás. Ez a meglehetősen elvontnak tűnő három jelszó körvonalazza a 2020-ra tervezett Világkiállítás tematikáját.

Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy egyszer a Perzsa-öböl környékére is eljutok, megmosolyogtam volna.

Elgondolkodtam azon, vajon egy nem egészen felújított háznak van-e helye a rovatban.

A hajdani főutcán, amelynek ez a szakasza József főherceg nevét viselte (ma: Forradalom útja) a 19. század utolsó harmadában két komornak tűnő bérház épült egymástól karnyújtásnyira.

Az évtizedek óta ebek harmincadjára hagyott Hirschl-ház és mellette az omladozó régi színház valamikor a városfejlesztés szempontjából meghatározó intézmény volt.

Az évtizedek óta ebek harmincadjára hagyott Hirschl-ház és mellette az omladozó régi színház valamikor a városfejlesztés szempontjából meghatározó intézmény volt. Szomszédságában, az óváros és a főutca határmezsgyéjén már a 19. század első felében jó néhány mutatós bérház épült.

Az egykori Szabadság (Avram Iancu) tér egyik új arculatot nyert épülete akár egy dokumentumregény témája is lehetne.

Örömmel nyugtáztam, hogy a főutca egyik nagyon lepukkadt épületének homlokzata is megújult.

Nehéz heteket, hónapokat, éveket élünk. Körünkből idő előtt távoznak kedves barátaink, ismerőseink.

Tudtommal három „pávás” ház épült Aradon a szecesszió rövid, de minden szinten mély nyomokat hagyó időszakában.