Álláspont

A kérdésre nincs egyöntetű válasz, sok a szubjektív, tehát nem mindig tapasztalat által alakított vélemény. Jeles gondolkodóink szerint az örökös széthúzás, a marakodás és az örök ellenségeskedés a másképpen gondolkozóval szemben önpusztítóan hat a nemzetre.

Merész lépésre szánta magát Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Valerij Zaluzsnij vezérkari főnök menesztésével. A társadalmi reakció szinte egyöntetűen elítélő volt, a sajtót, az internetes fórumokat – beleértve az államelnökség hivatalos oldalát és az elnök személyes honlapját – szidalom-cumáni árasztotta el, a felháborodott ukránok mondhatni, Zelenszkij fejére borították a bilit.

Legutóbbi két írásom gondolatmenetét most nem folytatom, egy jelenlegi magyar belpolitikai kérdésre szeretnék kitérni, melynek viszont az európai politikára is vetülete van.

Vasárnap koraeste van. Egy idős házaspár meg jómagam várakozunk a megállóban a zöld 3-asra. A langyos szél áprilisra emlékeztet, noha még alig telt el az a nap, amikor, a népi megfigyelés szerint, kijött a medve a barlangjából. Újarad felé tartanék, ráérőssebben, mint általában.

Bár könyvről lesz szó, mégsem könyvismertetőt szereznék írni, azt már megtették előttem, hiszen gróf Kálnoky Boris Őseim földje. A Kálnoky család története című kötet német kiadása már könyvritkaság, a magyar nyelvű változat immár második kiadása is fogytán van. Erdélyben is több városban volt már bemutatója.

Július 25-én született a legtöbb gyerek Magyarországon az utóbbi fél évszázadban a budapesti Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint. A statisztika fölöttébb különleges, ugyanis napokra lebontva mutatja be az anyaország születési mérlegét 1970. január elsejétől 2020. december 31-ig, vagyis 51 éven keresztül.

Múltkori írásomban a valóságról és igazságról igyekeztem úgymond filozofálni, és rámutattam arra a nyers valóságra, miszerint az emberiség a béke szólamok hátterében állandóan és látható rendszerességgel háborúkra készül.

Olvastam Bodó Barna eszmefuttatását az úgynevezett téglajegyekről. Igaza van, egy ilyen kezdeményezés több a közadakozásnál. Az egy közösség összekovácsolásának a módja, összefogásának a jelképe. Mint tették Temesváron egy évszázaddal ezelőtt, amikor a minden kulturális intézményétől, székhelyétől megfosztott helyi magyarság elhatározta, hogy (ismét) otthont teremt magának.

Anyai nagyapámtól vagy hét évtizeddel ezelőtt hallottam először a címként választott kifejezést. Egyik unokatestvére, Lajos bácsi Szentpálról időnként meglátogatta Aradon, s akkor hosszasan meghányták-vetették a világ dolgait, de a sajátjukét is. Lajos bácsit a kollektivizálás aggasztotta, amelynek kezdetekor áradt a kommunista propaganda, az agitáció a közös munka előnyeiről, meg a szocializmus teremtette jólétről.

Nagyméretű katonai gyakorlatot indított el a NATO, amely az USA-tól a Balti-tengerig terjed. A 90 ezer katona részvételével zajló gyakorlat célja Németország, Lengyelország és a három balti ország megvédése egy potenciális orosz támadástól.

A Végítélet órája, amelynek hipotetikus (feltételezett) mutatói a hátralévő perceket és másodperceket ütik, mindössze 90 másodperccel éjfél előtt maradt. (ma.hu)

A történelmi korszakoknak megvolt a saját kommunikációs nyelvük. Az európai arisztokrácia, a politikai elit közös nyelve sokáig a francia volt, majd részben a német. Az angol nyelvtudás akkoriban még jórészt a kiváltságos rétegek, illetve a gyarmati világ privilégiumának számított.

Szomszédasszonyom a liftben panaszolta, hogy a minap a villamoson utazva munkahelyére egy üres helyre szeretett volna leülni. Csakhogy egy tizenéves fiú elállta az útját, s az iskolatársnőjét invitálta oda. – Nem véletlenül tette, mert nem vett észre, még a kezét is elém rakta – bizonygatta. A hölgy nagyon felháborodott, bár mondhatnám, a jelenség naponta számtalanszor előfordul. De nincs mit csodálkoznunk rajta.

Rászabadítják a pusztító bacilust Oroszországra, döntötték el Berlinben 1917-ben. A bacilusnak azonban polgári neve (Vlagyimir Ilics Ulyanov) volt, mégis forradalmi álnevén, Leninként volt ismertebb, s száz évvel 1924. január 21-i halála után is úgy ismerik.

Újabb ideológiai hiszti zajlott le az Európai Parlamentben (EP), melynek balliberális többsége csütörtökön ismét elítélő határozatot fogadott el Magyarországgal szemben. Ebben semmi meglepő sincs, a balliberálisok hozták szokásos formájukat.