Putyint gyakran lebecsülték, mégis felülkerekedett ellenfelein. 22 éves uralma alatt jóformán minden elképzelését keresztül vitte, minden ellenállást felszámolt, vagy háttérbe szorított.
Látva az ukrajnai háború óriási pusztításait, a lebombázott városokat, a szétlőtt járműveket, leégetett, elsüllyesztett szállítóeszközöket, hozzáadva a két fél emberveszteségeit, nagyon elszorul a szívem.
Nem hittem volna, hogy az ún. szocialista rendszer megtapasztalt anomáliai után még annál is agyamentebb ötletekkel állhatnak elő az országokat, kontinenseket, világot vezető politikusok.
Örömmel és némi elégtétellel olvasom, hogy az évek óta húzódozó MARTA-ügyet kibillentették a holtpontról. Legalábbis, úgy tűnik, a szándék megvan hozzá.
Kaja Kallas, Észtország miniszterelnök asszonya nyilvánosan kritizálta Macron francia elnököt és Scholz német kancellárt, mert szóba állnak Putyinnal, és többszöri, hosszas telefonbeszélgetésekben próbálnak hatni rá.
„A pünkösdi rózsa kihajlott az útra.” Vallástisztelő és hagyományidéző ünnep a pünkösd. Most van ideje a virágnyílásnak, az iskolai találkozóknak és az emlékezésnek. Most van ideje az ünneplésnek, tisztelgésnek a hangos mikrofon előtt, és a szókimondásnak „négyszemközt” az osztálytársak körében, mert az évek alatt sok minden összegyűlt, és kikívánkozik a batyuból.
Februárban az oroszok még egész Ukrajna meghódítására készültek, három hónap után viszont már annak is örülnének, ha egy szétlőtt kisvárost, Szerevordonyecket megszereznék.
Nem magamért, utódaimért. Az én generációm majd csak leéli valahogy a még hátralevő időt, de reálisan elképzelni sem tudom, mit hoz a holnap. S még kevésbé a holnapután.